Szüleim nem tudják elfogadni, hogy nem akarok menni kirándulni a családdal a testvérem miatt!?

Mióta az eszemet tudom,abban nőttem fel,hogy mindig butább,gyengébb voltam a "testvéremnél".(Azért használok idézőjeleket,mert hiába lenne a vér szerinti testvérem,nem tudok akként tekinteni rá.) Eleinte csak szimplán lehüly ézett,később viszont már testileg is bántalmazott,ugyanis 3 évvel idősebb nálam+ő fiú!Akkor azt találtam ki,hogy majd mindenben a kedvére teszek,mindig azt fogom csinálni,amit ő szeretne,hátha akkor majd nem fog ütni,verni.Volt olyan,hogy hajnali 5-kor felkeltem a kedvért kávét főzni.Mindig én jártam az ő gyógyszereiért a patikába,én vasaltam a ruháit,én főztem,mostam rá.Volt olyan,hogy kitalálta,hogy ő ezt meg ezt akar enni,akkor én elmentem a boltba érte,akkor is ha már 9 óra volt.Én voltam a szó szerinti csicskája,de épphogy nem javult a helyzet,hanem csak rosszabb lett.Tudta,hogy félek tőle,hogy erősebb nálam,hogy bármikor megverhet következmények nélkül,hogy bármit is tesz velem,akkor is meg fogom csinálni a kéréseit.Tűrtem,tűrtem majd egyszer elszakadt a fonál.A mamáékhoz költöztem,és azóta egy szót nem beszéltünk,ami lassan most lesz 6 éve.

Már szerencsére kezdtem teljesen elfelejtkezni róla,mikor anyu ma azzal állt elő,hogy a munkája miatt kapott egy egy hétre szóló családi utat Németországba. Viszont hiába mondom neki,hogy nem szeretnék menni a bátyám miatt,ő meg apa csak erősködnek,hogy ezt most nem hagyhatjuk ki,meg az csak gyerekes csínyek voltak,és felejtkezzek el róla,mégis csak a testvérem.

Hogyan tudnám meggyőzni őket,hogy menjenek nélkülem,mert a hátam közepére sem hiányzik a bátyám?