Nem bírom sokszor elviselni az autista testvérem viselkedését. Van kiút ebből?
Egy kamasz gyerekről van szó, folyton az ismételgeti, hogy ő mit szeretne, de ami a legrosszabb benne, hogy tök lehetetlen dolgokat vár el, hogy megvalósítsunk neki. Mondok egy példát, néha ilyet talál ki, hogy ő ott akar az egyik tanárjánál aludni, és hiába mondjuk neki, hogy ez nem lehetséges, ő nem érti meg és folytatja tovább ráadásul úgy, hogy hisztizik is mellé. És minden hétvégén ezt csinálja, van hogy éjszaka felkelti anyámat és elkezdi mondogatni ami épp eszébe jutott. Tudom, hogy itt legfőképpen anyámat, kell sajnálni, de már hallgatni is szörnyű. Van, hogy már elmegyek itthonról, mert annyira nem bírom már őt elviselni, de olyankor meg bánt, hogy így ott hagyom őt anyámmal. A másik meg nem tudom, hogy meddig lesz ilyen, mármint felnőtt korában is így fog hisztizni anyámnak..... Mert akkor félek, hogy kifogja őt készíteni...
17/f
válasza:én is egy sérült gyermeket nevelek, így tudom miről beszélsz... ebből 2 kiút van: te minél hamarabb önállósodsz és elköltözöl otthonról, másik ha beadjátok egy bentlakásos otthonba...
anyaként én még nem tudom elengedni a gyermekem és itthon van velem: 16 éves , hiába nehéz sokszor, azt nem bírnám elviselni ha nem itthon aludna :)
de vannak helyzetek mikor a bentlakásos otthon a megoldás, hogy senki se menjen tönkre ebbe a helyzetbe... viszont sajnos a jó otthonokat meg kell fizetni rendesen... nem tudom anyagilag megengedhetnétek-e magatoknak...
szóval tudom hogy nem könnyű együtt élni egy sérült gyermekkel-testvérrel, de még te vagy a könnyebb helyzetben mert te pár év után elköltözöl és élheted a saját életedet, míg anyukád amíg az ereje bírja biztos vagyok benne, hogy otthon "ápolja" :)
válasza:Szerintem is jó megoldás lenne, ha elköltöznél. Ha meg tudjátok oldani, rokonoknál vagy táborban töltheted a nyári szünetet, hogy kipróbáljátok, milyen hatással van ez az otthonmaradottakra. Az az érzésem hogy a testvéred állapota is javulna, ha te nem lennél a közelében, de ezt nem tudhatom. Ezért lenne érdemes kipróbálni. Ha így lenne, akkor anyádnak is könnyebb lenne.
Amúgy engem is érdekelne, mi van apáddal, őrá lehet-e számítani.
válasza: válasza: válasza: válasza:önzőség itthon tartani? hmm :) tudod egy kívülállónak "könnyű" ítéletet hozni egy sérült gyermek láttán, eldönti hogy "ő ugyan ezt nem csinálná", csak azt nem tudja, hogy pl ahogy te írod 3 évesen ezt már lehet látni, hát ez egy nagy tévedés... autizmust 5-6 éves kor előtt nem is diagnosztizálnak, másrészt rengeteg fajta betegség létezik,autizmuson-down szindrómán kívül, mindegyiknek nagyon széles a skálája melyik gyermeket mennyire lehet fejleszteni.. van aki képes lesz önálló életre és igen: van aki nem... csakhogy ez nem derül ki 3 éves korára minden gyermeknél... akiknél kiderül azok a "rongybabák" akik sajnos tényleg nem fejleszthetők sem mozgásban, sem értelmileg, de még náluk is reménykedik a szülő, hogy fejleszteni képes... tudod sajnos az igazán jó bentlakásos otthonok egy fizetést el is visznek, így anyagilag ez is megterheli a szülőt, mert hát az ember a legjobbat szeretné a gyermekének és én pl. nem fogom akárhova beadni majd a lányomat ha arra kerül a sor... (mert igen, tudom, hogy ennek is eljön majd egyszer az ideje) van egy egészséges gyermekem is mellette és nem érzem, hogy ezzel tönkre vágom az ő életét, bár lehet szerencsés vagyok hisz nem agresszív a lányom, inkább mindenkit szeret, így ilyen problémákkal nem kell megküzdenünk... nem vagyok egy besavanyodott anya aki itthon ül a beteg gyerekével, a lányom iskolába jár délután 4-ig ott van, én tudok dolgozni mellette, sőt hobbim is van amit űzök mert olyan férj és család van mellettem akik segítenek hogy ne kelljen folyamatosan itthon ülnöm besavanyodva, eljárunk koncertekre-színházba-fesztiválokra a férjemmel, szóval lehet normális "emberi" életet élni egy sérült gyermek mellet is.. de tény, ehhez ilyen család kell mint ami nekünk van, mert a lányom miatt mindig kell valaki aki vigyáz rá, hisz egyedül nem tudom itthon hagyni...
volt már hogy én is elgondolkoztam amúgy azon amit írsz, hogy lehet jobb lenne a saját közegébe lennie , de ahogy eljön az este ez az elképzelésem meg is dől, mert én kellek neki :)
Vannak nehéz pillanatok nem tagadom, de egyelőre úgy érzem még itthon a helye a családjával... :) "1"
Hát hallod kedves utolsó előtti.
Könnyen beszélsz kívülállóként.
Én a súlyosan autista öcsém mellett nőttem fel...
Soha nem fordult meg a fejemben hogy idegesítsen.
A másik hogy anyunak nagyon sokan mondták hogy adja be otthonba,nem nem adta be mert ő attól jobban szereti minthogy beadja.
A szeretet édes kevés? Tévedsz orvos mondta ha beadja 1 hónap és meghal.
Tudod ő nem akarta ő nem kérte hogy megszülessen ,mégis megszületett ,kutya kötelessége a szülőnek gondoskodni a gyerekéről!
Természetesen itt nem a közveszélyes gyerekekre felnőttekre gondolok.
A legkönnyebb beadni a sérült gyerekeket hogy te vígan éld az életed!
Hát ha valaki ezek után tudna élni akkor gratulálok hozzá.
Nálunk kiderült hogy valószínű lányom is autista!
Nagyon okos értelmes igaz dührohamokkal,volt nagyon kemény időszak mikor idegösszeroppanást kaptam ,de sosem adnám be otthonba!!!!SOHA ! Még ha tönkre is mennék ebbe akkor sem! Én vállaltam az én gyerekem!Nekem kell gondoskodnom róla!
válasza:Szerintem sincs semmi rossz az otthonban. Egészséges tizenéveseknek is van bentlakásos kolesz. Az, hogy máshol alszik egy 16 éves, teljesen normális dolog. Egy egészséges 16 éves is aludna a barátjáná/barátnőjénél/haverjánál. Ebben a korban sokan középsuli miatt koleszosak, 2 év múlva meg az egyetem miatt repülnek ki.
Szerintem 16 éves kortól nincs semmi rossz egy jó bentlakásosban. Ettől még napi 5 órát ott tölthet az ember, látogathatja amennyit csak akarja, naponta. Ha pár hónap után sem szokja meg a kamasz, vissza is lehet hozni. De azt mindenképp ki kellene próbálni, hogy jól érzi e ott magát.
Ugyan nem autista a gyermekem, de neki is van mássága.
Nekik is van akaratuk, vágyuk az önállóságra. Őket is hagyni kell felnőni, mint az egészséges gyerekeket, és meg kell tanulni elenegedni őket.
Még egy fontos dolog. Azzal telik az idő minden gyereknél betegségtől függetlenül, hogy önálló életre készítsük fel őket.
Biztosítani kell nekik a hasonló társaságot, barátkozást, esetleg szerelmet, és azt, hogy hozzászokjon az önállósághoz. Ehhez kell a közösség.
Jobb, ha ott él, mint egyedül, nélkülünk 40éves korában, amikor csak a tesóját tudná ugrasztani és neki kellene ápolni. Ekkora terhet nem szabad a testvérre helyezni.
A beteg gyerekről is meg kell tanulni leszakadni és teret hagyni neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!