Miért ilyen bizalmatlanok velem a szüleim? Miért nem támogatnak?

18 éves lány vagyok.

Egyáltalán nem mondanám magamat "átlagos" tinilánynak.

Nincsenek barátaim, nem járok bulizni, alapvetően szorgalmas vagyok és megbízható.

Kollégista vagyok, így a hétvége az a 2 nap,amikor ki tudom pihenni magam.

Állandóan hozzám vágják,hogy mennyire lusta vagyok, nem segítek a házimunkában, ennyi idősen már szültek régen, én pedig elvárom,hogy kiszolgáljanak.

Én jó tanuló vagyok, soha nem voltak ezzel problémáim annak ellenére,hogy az osztályközösségben egyáltalán nem érzem jól magam.

Sajnos nagyon konzervatívak... azon is kiakadnak,hogy egyáltalán használom a számítógépet!

Szerintük függő vagyok (???), pedig nem szoktam órák hosszat egy huzamban ülni előtte, és nem is játszok rajta idióta játékokkal.

Teljesen alap dolgokat csinálok rajta: zenét hallgatok, angolt tanulok rajta, még a Facebookomat és a e-mail fiókomat is ritkán nézem meg.

Hálát adok az égnek,hogy ha pl. nem jut eszembe egy idegen szó jelentése, nem kell felforgatni az egész könyvtárszobát és csak egy kattintásba telik,hogy utánanézzek.

Állandóan megjegyzést tesznek az öltözködésemre és arra,hogy sminkelem magam. Szerintem tisztességesen öltözködöm, viszont anyám szerint úgy kéne öltözködnöm,mint egy nyomi, prűd általános iskolás.

Ami a legrosszabb... van egy 12 éves húgom, akivel már születése óta éreztetik,hogy jobban szeretik és megbíznak benne. Persze ő még csak bólogatni tud a szüleim merevségére. Neki mindent megengednek, reggeltől estig ülhet a tv előtt és még mindig babameséket néz. Apám nyíltan megmondja,hogy őt mennyivel jobban szereti,mennyivel szebb mint én...

Olyan rossz érzés,hogy én tényleg leteszem a részemet az asztalra, de ők már most azt mondogatják,hogy ha nem vesznek fel elsőre az egyetemre, elmegyek dolgozni és nem fogják kiszolgálni a hülye álmaimat.

Miért van ez?? Valaha okot adtam arra,hogy ennyire bizalmatlanok és lenézőek legyenek velem?!