Szerintetek mit csináljak? Valaki hasonló helyzetben?

Na,szerintem az a legjobb,ha először felvázolom a családomat.A szüleim 4 éves koromban szétmentek,most 12 vagyok.Apukám üzletember,eléggé munkamegszállott és rendmániás(ha nincsenek nagyság szerint sorban a könyveim kiakad).Elég gyakran veszekszünk vele.Anyukám magántanár ,és vele nagyjából rendben vagyunk.Anyukámnak van egy új pasija,akitől gyereket vár.Apukám kb.1 hónapra üzleti ügyekben felment Pestre.Egyszer írt a messengeren,és azt mondta,hogy menjek ,vegyek vitamint(tudom hol van a bolt).Mivel én utálom a vitamint,és eddig sosem használt,és apukám amúgy is arra nevelt ,hogy mondjam meg a véleményem,tettem neki rá egy enyhe utalást,hogy inkább nem mennék el a boltba,ne szórjuk már a pénzt,úgysem veszem be.Na,basszus,erre úgy bedühödött..."Ez parancs volt nem kérés""Szedd be a vitaminokat!!!"stb.Erre én megkértem anyát,h írjin már rá(végig egyetértett velem).Mondta,h gyereknevelési vitát folytattak,én meg megkértem,had olvassam már el.Mondta,h OK.Hátbasszus, elolvastam,és iszonyuan kiakadtam...Basszus,olyanokat írt,meg úgy beszélt rólam,mintha az egyik beosztottja lennék!!!Na,akkor döntöttem úgy,h nem megyek el a vitiért.Én az a fajta ember vagyok,akire ha ráparancsolnak,csakazértse csinálja meg.Aztán picit próbáltam békítgetni ,viszonylag lenyugodott,és akkor azt írta ,h hozzam el a vitit,és vigyem fel a lakásába.Írtam,h OK,megyek ,csak nem értem,h minek neked vitamin ,ha nem vagy itthon.Na,erre megint bedühödött."Jajj figyelj ne gondolkodj néha ,csak csináld amit mondok!"és társai.Főleg,hogy mindig azt mondta,h gondolkodjak.Na,megint ott tartunk,h valszeg nem megyek el azért a szarért.Tanácsok?Vki hasonló helyzetben?Bocs,h ilyen hosszú lett,csak már ki kellett adnom magamból.(;Előre köszi a válaszokat!A helyesírásomra és a stílusomra nem kérek megjegyzéseket!