A szüleim szinte tönkreteszik a húgomat. Mit tanácsoltok? Beszéljek velük?

Sziasztok!

Van egy húgom,most 13 éves(8.osztályos).Eléggé stresszes és visszahúzódó típus.Könnyen magára vesz dolgokat,de nem csodálom(mindjárt kifejtem).

Most felvételizett és nem lett túl fényes,de rossz sem(az átlaghoz képest szerintem nagyon jó lett).

Ő kb.30 körülire tippelte a matekot erre anyám:

-Ilyen rosszra tartod magad ???

29 pontos lett a matekja,egész héten sírt miatta,anyám meg még rá is dobott egy lapáttal.A nyelvtan az 40 valahány pontos lett.Miközben húgom sírt én próbáltam vigasztalni,hogy az nagyon jó,és hogy így is úgy felveszik egy gimnáziumba.Na erre anyám bejött:

-Majd kislányom mehetsz szakgimnáziumba meg irodai munkásnak !

Nagyon rosszul esett neki,én meg csak néztem,hogy hogy képes ilyet mondani.

Húgom napi szinten szorong.A dolgozatai előtt is szinte remeg és ez néha az írásán is meglátszik egy picit(láttam egy-kettő dogáját).

A matek dolgozatát sokszor emiatt rontja el,utána meg fél hazamenni ha 3-ast kap,vagy 4-est :(

Igen,otthon a 4-esért is szidás jár.Múltkor egyik töri témazárója 4-es lett apám meg elkezdte szidni:

-Miért nem tanulsz kislányom ???Kell neked folyton a gépet nyomni !

Pedig este átnéztem vele az anyagot és mindent tudott.

Matekból így is jól áll,mert mindig kijavítja a jegyeit.

Anyám először őt okolja,utána meg a tanárt,utána meg a környezetet.Hogy biztos a tanár csinál valamit,vagy hogy biztos zaj van.Ilyeneket talál ki.Attól is fél,hogy egyszer csak bemegy és kiveri a balhét.Sajnos velem is ez volt.Utána a tanár meg csak szivatott engem.

Szóval anyám mindig mást okol,és nem veszik észre,hogy pontosan ő meg apa az aki miatt fél és szorong.

Egyébként nem buta húgom.Külön tanárral és velem is átnézzük az anyagokat és tudja is mindig,csak fél hogy elrontja és hogy otthon leszidják(még ha 1 ponton is múlik).

Egész nap csak a könyvet bújja,ha hazaérek ott ül egész nap,ha kész van,ha tudja akkor is ott ül.

Esténként nem tud aludni.Már szinte dagadtak a szemei meg karikásak,mert nem tud elaludni.

Koncentrálni is nehezen tud,étvágya sincs nagyon.

Ha mondjuk nem vacsorázik,mert nem éhes,akkor anyám:

-Nem kell fogyózni kincsem,nagyon szép vagy ahogy vagy!

Ha meg mondjuk eszik,vagy fekszik:

-Miért nem mész el futni,vagy kondiba ?Kezdesz husi lenni!

Nagyanyám:-Háát neki épp hogy fogyni kéne !

Nagyon célja sincsen.Nem tud határozottan válaszolni valamire.Mindig csak Nem tudom,Nekem mindegy,Nekem mindegyik tetszik,Hát jó.

Ha tetszik neki,ha nem akkor is mindegy neki.

Motivációja sincs nagyon.Minden sportot vagy hobbit feladott pár hónap után.

Mit tanácsoltok ?Beszéljek szüleimmel ?Mit kéne mondanom szüleimnek?Nem szeretnék veszekedést generálni,mert akkor is húgom húzná a rövidebbet.

Lassan már úgy érzem,ha ez így folytatódik húgomnak pszichológus kell majd(lehet hogy már kéne neki).