Hogyan állítsuk le őket? Mit tanácsoltok? Tapasztalatok, aki hasonló helyzetben volt?

Ne beszélj velük erreöl, közöld, hoyg ez KETTÖTÖK magánügye. És tényleg ne beszélj erröl.

Ha meg jön az "ök segíteni akarnak" szöveg, akkor megemlítheted, hogy a pokolba vezetö út jó szándékkal van kikövezve, azaz a segítség a legtöbbször rosszul sül el.

Nem bántásból, de miért vitatkoztok ezen olyan régóta??

Egyszerűen ha feljön mint téma akkor rögtön a szavukba kell vágni, hogy

- anya/ apa! Beszéljünk másról, ez nem téma!!!

Ha nem hagyják abba, akkor lehet velük újra közölni, hogy a téma lezárva. Ha még így sem értik meg, akkor felállsz és elmész.

De ha teleállsz velük vitázni akkor sosem fog a helyzet változni.

Nyugodtan lehet a témát ejteni.

" Mi inkább még gyűjtögetnénk 2-3 évet és vennénk egy nagyobbat hitelre, ami megfelel a mi igényeinknek "

Szerintem is ez a jo elkepzeles.

egyaltalan nem biztos hogy a lakasvasarlas a jobb dontes anyagilag.

szerintem igazatok van. nem sok értelme beköltözni egy egyszobás lyukba, utána meg 1-2 év múlva átköltözni olyanba amit szeretnétek. tényleg veszteséges lehet+ számoljunk illetékkel és ügyvédi költséggel. lehet annyi körül lenne, mint az albérleti díj arra a pár hónapra/évre, amíg itt maradtok.

mondd meg nekik, hogy köszönöd a tanácsot, de ti nem szeretnétek ezt csinálni, van konkrét elképzelésetek, nem fog változni.

Valóban a Ti magánügyetek, és ha ti így szeretnétek, akkor tényleg rövidre kell zárni a témát.

Egyébként jelzem, a szülőknek adok igazat. A mai labilis helyzetben semmi garancia, hogy 3 év múlva lesz-e állásotok. Most jól megy nektek, fel tudjátok vállalni egy akár garzonnak a valamennyi hitelét és azt tudnátok fizetni havi törlesztésben, tehát az albérleti díj helyett, ami tényleg kidobott pénz, már a sajátotokba teszitek a lóvét. Ha az albérlet mellett is tudtok félretenni, akkor itt is tudtok. És ha 3 év múlva úgy gondoljátok, hogy még mindig minden rendben van anyagilag, akkor egy garzont (kis rezsijű) röhögve el tudtok adni és továbblépni, viszont, ha valami nem várt dolog történt, és nem tudtok nagyobb lakásba menni, akkor is már a sajátotokban éltek. Én biztos így csinálnám,.

"az albérleti díj helyett, ami tényleg kidobott pénz"

Ez az altalanos magyar szemlelet, de amugy hulyeseg. Sajnos az alacsony szintu penzugyi kulturaval fugg ossze.

A szüleid elve logikus meglátásnak tűnik szerintem sokak szerint. Az én anyukám is ezt mondogatta anno, de férjemmel akit hasonlóan a szülei beszéltek rá ráadásul egy eszeveszett nagy lakás megvételére (30 év hitel még, 30 évesen) meg kellett állapítsuk, hogy jóval okosabb döntés amikor az ember lakik kicsitt itt, ott is, mindenféle környékeken, beszívja párszor a lakások tagolásával és szép lassan kialakul benne hogy neki milyen lakás felelne meg. Hozzáteszem ez a magyar magántulajdon őrület azért gáz mert a legtöbbek tényleg 10-20-30 évekig fizetik a hitelt, miközben folyton változnak az igányek. Egy 3 kamasz gyerekkel rendelkező családnak teljesen más lakásra van szüksége, mint egy 60-as újra kettesben maradó párnak... Visszatérve a te kérdésedre, én is azokkal értek akik szerint rövidre kell vágni ezt a témát a szülőkkel. Ha szóba hozzák:

anyu/apu, hagyjuk, majd mi intézzük.

Közel 30 évesen már elég nagyok vagytok hogy olyan döntést hozzatok ami nektek jó. :)

"A mi életünk, a mi pénzünk, ne akarjanak már helyettünk dönteni."

Benne van a kérdésben a válasz is. Ezt kell személyreszabottan becsomagolva, szépen udvariasan, a kellő tisztelettel, de a kellő határozottsággal elmondani. És megkérni őket, hogy ne együk egymás életét, az téma állandó felemlegetésével. Szeressük egymást, ahelyett, hogy veszekednénk.

Van aki sósan szereti a káposztás cvekedlit, van aki édesen. Aki édesen szereti, ne kényszerítsük már rá, hogy sósan egye!!! Megvan a nyomós oka a döntéseteknek, kéretik tiszteletben tartani...