Kire mondjuk azt, hogy tekintély elvű vagy fasiszta szülő?

Senkire sem mondjuk.Főleg amíg náluk lakunk,és ők

keresik meg a kajánkra ,ruhánkra valót.

A tekintély elvű, ahol az van amit a szülő mond, és nincs apelláta, nincs megbeszélés, mert csak. Azért, mert ő a szülő ezáltal alá-fölé rendeltségi viszony van. Szerintem.

A fasisztát én még sose hallottam.

Na, szóval:

'Amég az én kenyeremet eszed, az van amit én mondok.'

Tipikusan olyan ember, mint a #2 valaszolés.

Ezeket amúgy nem nevezném szülőnek.

Én a saját anyámra.

Sosem kért, hanem parancsolt, nem szabályok voltak, hanem törvények, és megtorlás, ha vétkeztünk.

Az első nagy lázadásomról nem is tudott, míg el nem költöztem végleg:

csaltam a középiskolai jelentkezésnél. Apámmal irattam alá, és három sulit jelöltem. Kijelentette, hogy a legmesszebbi lehet a harmadik, én meg azt írtam elsőnek. Így lehettem kollégista.

Ami viszont a leglogikátlanabb ügy volt, az a zoknihajtás.

Már kollégista voltam pár hónapja, mikor szobatársnőm bevezetett a zoknigombócolás művészetébe. Úgy hatott rám, mint valami varázslat!

Sokkal könnyebb volt a gombócokat tárolni!

Otthon is megcsináltam, és büszke is voltam, hogy milyen jól átlátható a fiokom.

Megmutattam neki. Azonnal parancsba adta, hogy szedjem szét, mert ez undorító. Én buta, meg visszakérdeztem.

Az lett a vége, hogy minden ruhámat a z ágyamra szórta, jól átforgatta, majd közölte, hogy akkor mehetek ki a szobából, ha a szekrényem úgy néz ki ahogy KELL.