Normális, hogy úgy érzem 17 évesen még szükségem van anyámra?

Tekintve, hogy a városomba fogok egyetmre járni így én még kb. a 20 as éveim közepéig itthon fogok lakni és csak utánna tudok majd dolgozni.

De mondjuk ez csak a jelenlegi helyzet állása, lehet 1 ev mulva mar reg elkoltoztem.

Anyukám nagymamám élete végéig volt hogy kért tőle tanácsot. Nagymamám 87 évet élt, anyám ekkor 57 volt. Én se fogok tőle elszakadni soha, az hogy lesz majd családom, saját otthonom, az nem számít. Anyukám mindig is az anyukám lesz, akire tudom hogy számíthatok.

17 évesen pedig igen kevesen szulnek, ez már 30 fölött van általában...

N25+

Igen, teljesen normális dolog. Egy szülő nem csak X éves koráig szülő.

"Más már gyereket szül ennyi idősen"

Na ez a nemnormális dolog.

Akkor is szükséged lesz a tanácsaira, mikor már saját családod, gyerekeid lesznek (ha lesznek).

Viszont ez nem függ össze azzal, miért ne találnál munkát és tudnád eltartani magad.

Persze,hogy normális.

Én 23 vagyok, hamarosan szülök, külön élünk a párommal, és mégis szükségem van az anyámra. Mindig szükségem lesz rá, mert ő az anyám és szeretem.

Ne aggódj, semmi köze ennek az önállósághoz.