Az mennyire normális hogy nem szeretek itthon élni? 16/L

Igazábol soha nem szerettem itt lenni. Elvaltak a azzleim apum alkoholizmusa miatt, most egy panelben elek anyaval es a batyammal. Anya folyton idegbeteg es kupit hagy maga utan, az egesz lakas egy kosz, es en hiaba elmosogatok magam utan v vigyazok a cuccokra ugyanaz kesz a vege es beleuntam. Egyebkent nem sokat torodik velem, sot egyaltalan nem. A batyam meg folyamatosan kritizal es azt hiteti el mindenkivel hogy csak az o dolga a jobb a fontosabb es o van altalaban a kozeppontban. Nemreg voltam taborban, illetve regebben koleszban es nem voltam annyira joban a tobbiekkel de ha sokaig tavol vagyok jobban erzem magam. Nem erzem ezt az unalmat, fasultsagot. Anyumek olyanok mintha lehuznanak csak. Vansk mentalis problemaim jarok is pszichologushoz meg szeptembertol koleszba megyek, de valahogy ha csak itt vagyok par napig mar rogton az van hogy mas helyrol almodozom. Es ez nagyon nehez. Nem erzem magam csaladtagnak. Tudom hogy a legtobb valasz az lesz hogy akkor koltozzek el, de sokszor egy huszonevesnek is nehez elkoltozni, es hiaba leszek koleszos ott lesznek a hetvege,, meg a szunetek. Mondjuk most dolgozom hogy azzal is teljen az ido es ne legyek itthon.