Én vagyok egy idióta csitri vagy szerintetek is furcsa a helyzetem?

18 éves lány vagyok, most leszek végzős kollégista, édesapámmal élek, a szüleim kis koromban elváltak.

Rögtön ezután házasodott össze édesapám a feleségével, akitől két gyerek is született.

Apu az egyetlen kenyérkereső, elég jól is megfizetik, tehát jól kellene élnünk, ennek ellenére azt tapasztalom, hogy hó végére sosem jönnek ki a pénzükből.

Ez nyilván, gyerekként, nem az én problémám, de az a helyzet, hogy a nevelőanyám szórja a pénzt magára és mellette (bár végül is nem bizonyítottuk be) csalta apukámat.

Ő nem dolgozik, mióta az első gyerek megszületett (ő most 10 éves), semmit nem rak le az asztalra. Mindig elmegy vásárolgatni, iszogat, szolizgat, és sosem marad pénz. Nem hajlandó még takarítani sem elmenni, hogy legyen egy kis plusz bevétel, mert "ő nem bír korán kelni."

Nem lenn ezzel problémám, édesapám dolga, ha neki ez a kapcsolat így megfelelő, ám legyen, csak hogy a felesége velem szemben (úgy érzem) rendkívül zsugori.

Kollégista vagyok, 5000ft-ot kapok egy hétre, amiből oda-vissza kell utaznom vonattal és helyi busszal (ez 3500 ft körül mozog), és a maradék 1500 ft-ból fedezem a napi kajám, és az esetleges iskolai kiadásaim, és minden hétvégén veszekedés volt, hogy miért nem adom oda a visszajárót neki. Csak hogy nincsen visszajáró, sőt, ha olyan helyzet volt, hogy mondjuk az adott héten muszáj voltam valami létfontosságú dolgot venni, akkor bizony kellett kölcsönkérnem aprót, hogy haza tudjak menni.

A havi buszbérletem a városban 3500 ft, és rendszeresen csak 3 ezret ad rá, a többi oldjam meg a kajapénzemből.

Harmadik éve dolgozom nyáron, eredetileg azért kezdtem el, hogy a későbbi tanulmányaimat és vizsgáimat tudjam magamnak állni. De ez mára odáig fajult, hogy mióta először elmentem dolgozni, egy darab ruhát sem kaptam itthonról, minden cipőmet, csizmámat, pólómat a saját zsebpénzemből vettem, nem is említve az iskola táskámat (mert hát dolgoztam a nyáron, de szerintem öcsém sem a locsolópénzéből vesz iskolatáskát), valamint a tanszereimet (füzetek, könyvek) is én fizettem. Tavaly például nem mertem neki mondani, hogy új télikabát kellene, mert féltem, hogy kiakad rám. Akkor már harmadik éve volt meg az a kabátom, és időközben 30 kilót fogytam, és szükségesnek éreztem, hogy az XL-es kabátom egy S-esre cseréljem. De nem baj, megvettem zsebpénzből.

Említettem hogy hó végén nem jönnek ki a költekezései miatt, ezért sokszor megesik, hogy tőlem kérnek kölcsön, és szereti azt csinálni, hogy pl. 30 ezer forint helyett csak 20-25-öt kapok vissza, mert "nem emlékszel, hogy azt az ötöst már odaadtam...". Nem adta oda.

Az egyik ilyen kölcsönkérős alkalom a nyelvvizsgám előtt volt, amire az osztálytársaimmal készültem évek óta, és mondtam neki, hogy nem kell visszaadnia, hanem majd utalja el az összeget a nyelviskolának, mert pont annyi a vizsgadíj is. Mikor esedékes lett volna az utalás, közölte, hogy nem utal, mert nincs pénze, vizsgázzak máskor. Dolgoztam, tanultam a vizsgámért, ő meg elköltötte a pénzem.

Nem szereti, mikor apu ad nekem akár egy ezrest is, mert "a másik két gyereknek is akkor".

Külföldre szervezett az osztályom tanulmányi kirándulást, aminek a költsége elég magas volt. Apu azt mondta, örül hogy eljutok ilyen messzire és kifizeti nekem, de a felesége nem engedte (holott nincs keresete), mert akkor ugyanilyen összegben a másik két gyereknek is vegyen valamit. (200-300 ezer forintról beszélünk.) Ez a vita addig ment, mire meguntam, és kifizettem a felét én, a másik részén meg édesanyám és a nagyszüleim osztoztak, így elmentem. Költőpénzt sem adhatott apu.

Eddig lenyeltem ezeket a dolgokat, de a minap odahívott magához, és közölte, hogy jó lenne, ha elgondolkoznék a jövőbéli terveimen, mert nem fogják nekem fizetni a rohadt drága orvosi egyetemet.

Mióta az eszemet tudom orvosnak készülök, folyamatosan tanulok, kitűnő eredményeim vannak, erre előáll ezzel.

Természetesen nem önköltséges képzésre akarok menni, a nevelőanyám magát a kollégiumot és az útiköltségem nem akarja állni egyetemista éveim alatt.

Apu persze azt mondta, hogy természetesen mehetek, mert büszke rám, de emiatt nagyon sok konfliktusok van kettejüknek. Annyira azt vártam már évek óta, hogy elkerüljek innen és építsem a saját életem, megvalósítsam a célomat, erre emiatt a nő miatt lehet hogy mindez szertefoszlik. És tényleg az a legdühítőbb, hogy bőven megengedhetnénk magunknak, csak ez a nő...És édesapám is rendszeresen mondogatja, hogy ennyi emelést kapok a munkahelyén meg annyit, de ne említsem a feleségének, hogy van plusz pénze, mert nem bízik benne. Kérdezem én, szerintetek ez normális?