Van a szülőknek felelősségük gyermekük családalapításában?
"Ismerkedés régen és ma
Az egyetemisták manapság gyorsan és célratörően
teremtenek kapcsolatokat. Hogyan látja a tegnap
és a ma ismerkedési kultúráját, szokásait
egy másik generációhoz tartozó lélekbúvár?
Erre vártunk választ dr. Pataki Ferenc
szociálpszichológustól.
Óriásiak a különbségek. Régen mind falun, mind a városi polgárság körében kötött formái voltak az ismerkedésnek, a kommunikációnak. Kötöttek voltak az alkalmak és a helyszínek – a bálok, mulatságok, teadélutánok. Még a ruházkodást és a beszédet is a hagyomány szabta meg. Nem lehetett akárhol, akárhogy ismerkedni; fontos volt egy harmadik, bemutató személy jelenléte. A fiúk és a lányok általában egymástól elkülönítve éltek, így sokkal nagyobb jelentőséget kaptak a „kerítő alkalmak”, amelyek során találkozhattak egymással. Ilyenkor többnyire a fiúk voltak a kezdeményezők, s az ismerkedő beszélgetésben az irodalomnak, művészetnek fontos közvetítő szerepe volt. A beszédtémák ugyancsak előírásosak voltak, nem lehetett ajtóstul rontani a házba – de a fiatalok persze így is tudták, miről van szó valójában. A kapcsolatok kibontakozásához pedig idő kellett.
Ma felgyorsult az élet, és vele együtt a kapcsolatteremtés is; a fiatalokból ellenérzést vált ki mindenfajta konvenció, szabály. Szétestek a terek, nincsenek jelentőségteljes alkalmak, nem kell közvetítő, hiszen mindent el lehet intézni egyszerűen. És így vész el az a régimódi romantika. De ami a leginkább hiányzik: az az idő. Emiatt aztán nincs is hosszúra nyújtott ismerkedés, beszélgetés, hiányzik az intellektuális igény. A fiatalokat vagy a mindennapok őrlik föl, vagy a tömegtájékoztatás zárja be. Egy diszkóban vagy moziban nem lehet beszélgetni. Az alacsony társalgási kultúra e hiányosságok miatt alakul ki – hiszen nincsenek „fedőbeszélgetések”, amelyek elrejtik az igazi szándékot. Nincs késleltetés, csak csereakció: mindketten tudjuk, mit akar a másik, hát rögtön a lényegre térhetünk. Nem fontos a téma, sem a nyelvi kultúra, minek húzzuk az időt? Minden út az ágyba vezet.
A tegnapra is igaz volt, de a mára méginkább igaz, hogy a félszeg, nem rámenős típusok háttérbe szorulnak. Nincs biztonságos közegük, mert ma az egyetlen elismert érték a határozottság és a gyorsaság.
Nekem kissé ijesztő is, hogy eltűnt mindennemű romantika – a kapcsolatokból hiányzik például a férfiúi lovagiasság, amely esztétikai szintre emelte a férfi–nő viszonyt. Nevetségesnek találom a feministák abszurd tiltakozását ez ellen. Helyette általános lett a racionalitás, a tárgyszerűség: elsődleges lett az anyagi javak szerepe. A lányok pedig gyakran bármilyen engedményre kaphatók, csak azért, hogy elkerüljék a magányt. Szinte kiárusítják magukat.
A mai tendenciával szemben, amelynek során kiüresednek a kapcsolatok, talán a barátságok kárpótolhatnak bennünket. Hiszen mindenkinek szüksége van őszinte társra. A jövő persze sokmindent rejthet: talán hozhat egy ellenkező hullámot is, felélesztheti a nosztalgiát a „régi szép idők” iránt, s a fiatalok újból magukévá tehetik az elmúlt korok bizonyos értékeit, a tartalmasabb, esztétikummal áthatott kapcsolatok igényét is..." forrás: [link]
válasza:Szerintem pedig most van rendben minden.
Régen minden más volt valóban, volt romantika, - aztán a pasi megvette a lányt kilóra a szüleitől és háziállatként bánt az "asszonyi állattal" :D
200 éve az elvárások is mások voltak - a nők 10%a ha tudta mi az az orgazmus, - attól érezték jól magukat ha nem csaptak oda neki mert nem elég fürgén mosott...
Persze lehetne jobban is, nem tökéletes még sok minden. De ha azt nézem 200 év alatt mennyi rengeteget fejlődtünk akkor azt gondolom hogy nagyon jó irányba és nagyon gyors tempóban haladunk.
válasza: válasza:Kérdés, hogy a nyitóban említett "régen" az mikor is volt.
A link 2001-es cikkre utal, ami 16 éve volt. Amiről viszont szól, az a viselkedés a '60-as években kezdett átalakulni. Tehát legalábbis az '50-es évekig kell visszanyúlnunk, ami valószínűsíti, hogy a nyilatkozó nem személyes emlékeiről beszél, hanem ő is az akkori idősek által nosztalgikusan emlegetett dolgokról. Egyszóval amiket arról a régi világról mond, azt erős fenntartással kell kezelnünk. Gondoljunk arra, hogy szinte minden idős ember nosztalgikusan gondol a saját fiatalkorára, amikor még minden szép és jó volt (pedig háború volt, diktatúra volt), egyszerűen azért, mert fiatalnak mindig jó volt lenni. Legalábbis idős korból visszatekintve.
Amiket a cikkben nyilatkozik a szociálpszichológus, az csupán részigazság. A városi munkások és a falusi parasztok sokkal természetesebben éltek. Nem voltak a fiúk és a lányok elkülönítve egymástól. Épp ellenkezőleg: a falusi gyerekek együtt játszottak, sokat voltak egymásnál, tehát természetesen alakultak ki a közelebbi ismeretségek. Az tény, hogy fiatalok között a szerelem hosszú ideig csak lelki síkon bontakozott ki, és jellemzően csak házasságkötés után történt testi kapcsolat. De akkor is volt példa az ellenkezőjére.
A művészetekről, irodalomról azért inkább az iskolázottabb rétegek beszélgettek (mondjuk érettségizettektől fölfelé). De ma is vannak intellektuális emberek, akik ilyenekről szeretnek beszélgetni, tehát a világ sokszínű. Nagyon eltorzított kép az, hogy ma nem beszélgetnek ilyesmiről a fiatalok, hanem rögtön lefekszenek egymással. Az tény, hogy a testi kapcsolat sokkal hamarabb megjelenik, de ettől még a másik ember mélyebb megismerése ugyanolyan bonyolult és időigényes, mint régen volt. Aki pedig valóban meg akarja ismerni (legalább többé-kevésbé), hogy kivel kötné össze az életét, az nyilván kénytelen beszélgetni, ill. az élményeit megosztani a másikkal. Moziban pl. tényleg nem lehet beszélgetni, de mozi után a filmről annál inkább! Máris sok dolog előjöhet a személyiségünkből, világlátásunkból, ízlésünkből!
Szóval én egyedül a testi kapcsolat körüli dolgokban látok lényeges változást. Illetve, hogy az 1980-as évektől nagyjából megszűntek azok az alkalmak, ahol kulturáltan, igényesen lehetett ismerkedni. (Lehet, hogy ma már ismét vannak ilyenek, én már rég nem vagyok érintett.) Ezért is ismerkednek sokan interneten ill. ezért sokkal több a magányos fiatal.
Egyébként a nyitókérdésnek nem sok köze van az idézett cikkhez. Hogy arra is válaszoljak: szerintem a szülő felelőssége odáig terjed, hogy olyan értékrendet neveljen a gyerekébe, hogy ő igényesen válasszon társat. Tehát olyasvalakit, akivel jóban-rosszban össze fognak tartani, egymás támaszai lesznek, és szeretetteljes családi légkörben tudnak gyerekeket fölnevelni. De ha a gyerek felnőtt, akkor a párválasztás már az ő dolga. A szülő csak magát okolhatja, ha a saját értékrendjével szöges ellentétben álló párt választ a gyermeke (vagy ilyen életvitel szerint él).
válasza:1# Csak az úgynevezett "nép" tekintett állatként a nőkre, a városi lakosság és a nemesség nem.
Meg nagyon kevés esetben volt igaz, amit leírt a doktor úr.
válasza:A nemesség valóban nem, ám ők főként élen jártak a tárgyként adom veszem a nőket businessben...
Egy szerelemből házasodott nemes hölgyet sem találtam a történelem könyvekben, mert hát az apa döntötte el kihez megy hozzá, nem volt önrendelkezési joguk. És ez gáz.
Még akkor is ha ma meg hiányzik a romantika állítólag...
Ami amúgy szerintem semennyire nem igaz, akinek igénye van rá az részesülhet belőle mai is. Sőt a modern tömegközlekedésnek hála szinte bárki eljuthat olyan helyekre amiről a középkorban még a nagyon gazdagok is csak álmodoztak.
válasza:5# Az anyakönyvekben szinte csak szerelemből házasodott nemes hölgyet találsz.
Nem igazán ismered a történelmet, szóval nem sokat kereshettél. Ne gyere nekem, hogy "deháttanultuk", mert akkor azt is tudnád, hogy:
-a magyar nemesség 80%-a armalista és kuralista volt - tehát semmi nem akadályozza a szerelmet
-a kisbirtokos, de földet nem művelő nemesek esetén sincs akadály
-Lorántffy Zsuzsanna és férje levelezései ismertek ebben az ügyben.
Illetve pusztán logika: ha egy nő kastélyban lakott 20 évig és tanult, művelt, akkor szerinted nem ugyanilyenbe szeret bele? Azt ne magyarázza meg senki, hogy majd beleszeret egy fogatlan, buta, analfabéta parasztba a putriból!
Ha valami nem létezik, az nem azért van, mert valaki nem engedi, hanem mert baromság.
válasza:#6
Elég komoly értelmetlen és valótlan katyvaszt sikerült összehoznod.
NEM, nem indoklom meg. Csak tényszerűen tudom, hogy kb. 10% igazságod van a leírtakban.
válasza:3.: Köszönöm a választ Goldmund73!
Annyiban kiegészíteném, ha utánanéztél volna, hogy dr. Pataki Ferenc mikor született, láthattad volna, hogy 1950-ben 22 éves volt, azaz nem igaz, amit az első bekezdésedben írsz.
Ugyanakkor sok mindent jól látsz szerintem. Az elkülönítés itt inkább arról szól, hogy pl. a bálokba a lányokat elkísérte az édesanyjuk. Ill. szigorúbban vették és nagyobb értéknek tartották a lányok ártatlanságát. Jobban is ügyeltek rá, hogy azon csorba a házasságig ne essen.
Én amennyire látom, pl. a 70-es évekre, már annyira szétverték a magyar társadalmat, hogy pl. paraszti családokban, már ez sem számított. Ma is kezd elterjedni, hogy a 17-19 éves lányok az anyukájukkal sétálnak városokban. Szegeden egyre többször látom a belvárosban.
Igen, jól látod, hogy kevés igényes, kimondottan ismerkedős alkalom van. Talán a táncház mozgalom egy gyenge újraélesztése a "Fonó Klubok", de ezekből fél évente, szinte egy kézen megszámlálható adódik a nagyobb városokban. Ráadásul kis kocsmákba viszik, ahol nincs hely táncolni és a törzsközönség látogatja, azaz klikkek.
Szerintem a nyitókérdésnek van köze az idézett szöveghez, mivel az abban említett "bálok, mulatságok, teadélutánok", azaz "kerítő alkalmak" javarészt a szülők -helyi közösség- által voltak megszervezve. Akkoriban a szülők célja az volt, hogy találjon társat magának a gyermekük. A mai szülők jó része szerintem, ahogy esik, úgy puffan alapon, majd az élet és az idő megoldja felfogással áll a kérdéshez. Aztán az idő nem old meg semmit, csak telik előre lineárisan. Ha egy szülő 40-50 éves korára nem épített ki maga körül akkora ismeretséget, kapcsolati tőkét, amiből barátságok, további normális ismeretségek születhetnek a fiatalok között, a 18 éves gyermeke nehezen fogja pótolni pár év alatt helyette. Marad a biztosítékok és hitelesség nélküli véletlenszerű ismerkedés és a rengeteg csalódás. Ez pedig az 50%-os válási arány egyik oka is lehet többek között.
Hogy jön ide a nemesség, abszolút nem releváns, akik ezt írták, szerintük a jelenlegi magyar társadalom hány százalékban nemesi származású? A nemesség itt offolás.
Továbbá a fenti forrás keletkezésekor Magyarországon, már nem volt hivatalosan nemesség, mint a 3. írta ez elvileg az 50-es évekről szól. A nemesség egy nagyon pici, exkluzív szelete volt a háború előtti társadalomnak, kétség kívül hatalmas kulturális hatással a többi rétegre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!