Mit tegyek ha anyukám nem hajlandó elengedni?

Fél év múlva töltöm a 21-et és van egy közel 4 éves kapcsolatom.

A párommal úgy terveztük, hogy ha leérettségizem összeköltözünk de ez nem valósult meg. Érettségi után csináltam egy szakmát és úgy gondoltuk, hogy akkor ha levizsgázom akkor tényleg összeköltözünk. Nos, már másfél hónapja túl vagyok a vizsgán de még a szüleimmel élek. Megfelelő munkahelyet sajnos még nem sikerült találnom, de tényleg rajta vagyok az ügyön. Nem szeretnék részletesen mindent leírni, csak nagyvonalakban. A páromnak van saját háza, munkahelye meg minden, szóval nem egy olyan emberről van szó aki ilyen téren megbízhatatlan. Anyukám nem mondja de érezhetően nem szeretné ha elköltöznék. Van egy testvérem aki szintén 20 körül lehetett mikor elköltözött és azóta a párjával élnek elég messze, ritkán jár haza. Apukámnak pedig olyan munkahelye van, hogy van amikor hetekig nem jön haza. Még a nagymamám is velünk él de vele nem túl jó a kapcsolatunk, nincsenek annyira veszekedések de nyilvánvaló, hogy anyukámmal meg tudnák egymást folytani egy kanál vízben. Tehát ha én is elköltöznék akkor anyukám egyedül maradna a nagymamámmal. Így heti 2-3 napot tudunk együtt lenni a párommal de anyukámnak néha ez is sok és mondja, hogy most maradjak már itthon (bár ezt elég ritkán mondja), nemrég egy hetet töltöttünk együtt és sajnos anyukámnak ez de nagyon tetszett. Amit amúgy részben megértek de hat nem élhetek örökké itthon, ez az élet rendje. Ezt ő is tudja csak nehéz neki, én meg sajnálom. Lett volna egy munkalehetőségem de anyukám mintha arról is le akart volna beszélni, végül nem is kellett mennem. Kicsit azt érzem, hogy nem akarja elfogadni, hogy már én is felnőttem. Ez engem megvisel amúgy lelkileg. Mármint az, hogy én, a legkisebb gyerek is felnőttem és előbb-utóbb el kell költöznöm és így kicsit azt érzem, hogy szétesett a családunk. De tudom, hogy nem így van csak ez a természetes.

Mit javasoltok?