Minél jobban ki van éhezve egy kisgyerek a szülei szeretetére, annál jobban hajlandó eltűrni a szülei rossz bánásmódját, kihasználását?

A kisgyerek mindenképpen ki van éhezve a szülei szeretetére, az a dolga. És mindent eltűr, mert nincs más választása. Hogy a fenébe kéne nem eltűrnie?

Amúgy meg ne beszélj rébuszokban, azt kérdezd meg, amit meg akarsz, mert amíg ezt nem teszed, addig úgyse kapsz arra választ, amit valójában tudni szeretnél.

A kisgyerek szerint az anyja és az apja tökéletes. Mi is lenne egy olyan gyerekkel aki saját magát nem tudja ellátni, ha szörny van az ágya alatt, "Anyúúúú!!", így úgy gondolja hogy esélytelen hogy a szülei rosszak legyenek. Ha pl el akarják maguktól tolni, magát hibáztatja. Ha megverik, azért kapta mert ő volt a rossz. Minél rosszabbul bánnak vele, annál jobban ragaszkodik, jóvá akarja tenni.

Állítólag okos pszichológusok vizsgálták ezt. Talán Susan Forward: Mérgező szülők című könyvében is szól volt ilyenről.

Volt olyan is hogy az apja majdnem megölte a gyereket és akkor is hiányzott a gyereknek.

A kisgyerek mindenképpen kapaszkodik a szüleibe, akárhogy bánnak vele. Ha elveszik a szülőjétől, még a bántalmazó szülője után is sírni fog.

Épp ezért kéne nagyon-nagyon szigorúan büntetni, ha valaki a kicsi (mondjuk 6 év alatti) gyerekét súlyosan bántalmazza.

Mint pl. az az anya, akinek 3 éves gyermeke véletlenül kiborította a levest, mire a kick-boxban jártas anyja úgy felbőszült, hogy nagy erővel hasba rúgta a gyereket. Szerencsétlen gyereknek leszakadt a lépe!

Vagy pl. van az az eset, amikor a hentes férj (szinte bizonyosan) meggyilkolta és ledarálta válófélben levő feleségét a húsdarálójukon. Utána szétszórta a maradványokat és sósavval lemosta a darálót. Hosszú procedúra után a bíróság bizonyítottság hiányában fölmentette (a maradványokból nem lehetett egyértelműen azonosítani, hogy a feleségből származtak). Utána a férj ment haza a kisgyerekeihez családi életet élni. A gyerekek állítólag örömmel fogadták. Persze, szegények, mit is tehettek volna. Anyjuk már nincs, legalább az apjuk ott van velük.

szerintem állítsd be, hogy egyből a spambe menjen az emailje.

és felejtsd el azt az embert. amúgy lehet jó életed, csak dolgozni kell rajta. a negatív embereket pedig el kell kerülni.

Én is hasonló cipőben járok, teljesen megszakítottam a kapcsolatot a szüleimmel. A gáz az, hogy a társadalomban ez valami tabu, és persze rögtön ítélkezik mindenki anélkül hogy ismerné a helyzetet. Szerintem ha valaki megszakítja a kapcsolatot a szüleivel, annak minden esetben alapos oka van, amúgy nyilván senki sem akarna önszántából "árva" lenni.

Van ahol a gyerek felhívhat egy sürgősségi számot, ha bántalmazzák, jó lenne itthon is ilyen, illetve jó lenne valami jogi háttér is, hogy a gyereket ne lehessen bántalmazni- és itt nem egy-egy pofonról van szó nyilván hanem komolyabb dolgokról, de akár érzelmi bántalmazásról is. Erre nem is kéne bizonyíték csak a gyerek szava vagy lelki állapota. Mert akivel szeretettel bánnak, az nem fogja az ellenkezőjét állítani...Eszébe se fog jutni.

Illetve meg kéne szűrni, hogy kinek lehet gyereke, mert ha a szülő maga is súlyosan instabil idegileg vagy a gyerek projekt csak mellékes hobbi számára de fontosabb pl. a karrierje, akkor nyilván nem alkalmas a szülőségre. Csak azoknak kéne gyereket szülnie, akik nagyon-nagyon vágynak gyerekre (és nem társadalmi elvárás miatt vagy egyéb számító céllal), és akik úgy érzik, hogy ők nagyon-nagyon jó szülők lennének és nagyon tudnák szeretni a gyereket, önzetlenül, nem várva semmi viszonzást.

Pszichológusokkal nincs jó tapasztalatom, sokszor ők a legnagyobb bántalmazók családi körben vagy azon kívül is, saját tapasztalat. Túlságosan gyerekcipőben jár ez a tudomány a komoly gyógyításhoz, és viszont rengeteg kárt okozhatnak, mint ahogy okoznak is, vagy saját érdekből (családon belül), vagy mert érzelmek fűzik őket egy pácienshez/ők is érintettek egy problémában vagy csak tudatlanságból. Ha mész valakihez, szerintem csak ajánlás alapján menj.