Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mi volt életetek legdurvább...

Mi volt életetek legdurvább hazugsága a szüleitek felé és hány évesek voltatok ekkor?

Figyelt kérdés
2017. nov. 13. 18:40
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
84%

Az, hogy boldog vagyok.

.... Miközben depressziós voltam, vágdostam magam.

2017. nov. 13. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%

Sosem szerettem hazudni az embereknek, szóval nem nagyon emlékszem ilyenekre.

A legdurvább, amire emlékszem az az, hogy 16 évesen kb. 2 hetente hazudtam azt anyumnak, hogy az egyik barátnőmnél alszok, miközben a barátomnál voltam (már 1 éve együtt voltunk). Majdnem 17 voltam, amikor megengedte (bár szerintem előtte is sejtette már, hogy nem filmezős estéken vagyok mindig :-) ).

A másik hazugság amire emlékszem, ugyanezzel a fiúval kapcsolatos. Az volt, amikor 23 évesen kicsit ferdítettem azon , hogy miért szakítottunk. Nem hazudtam végülis, csak nem mondtam el a teljes igazságot neki.

25N

2017. nov. 13. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
100%
17 évesen összejöttem egy pasival, amit nem mondtam el a szüleimnek, mert megtiltották volna, hogy találkozzunk. (Nem a konkrét pasival volt gond, egyszerűen mindent megtiltottak.)
2017. nov. 13. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
93%

Hogy megszereztem a diplomámat, holott utolsó évben már dolgoztam suli helyett, mert gyűlöltem a szakot.


25 voltam, mikor kiderült.

2017. nov. 13. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%
Máshová mentem, mint amit mondtam.
2017. nov. 13. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
100%

12 évesen gyógytornára küldtek, de másik suliban volt, és úgy kezdődött, hogy mindig hamarabb el kellett mennem az utolsó rendes órámról (hét óránk volt akkoriban mindig). Egy idő után elegem lett az állandó különcködésből, ciki volt folyton elkéredzkedni, a kimaradó anyag is cink volt, főleg, hogy értelmes dolgot nem csináltunk gyógytesin, hasznát nem láttam.

Hát egyszerűen többet nem mentem, suliban maradtam végig, amíg kellett, utána meg barátnőztem a maradék "különbözet" időben, hogy akkor menjek haza, amikor kell.

Év végén buktam le, mivel ugye suliban meg fel voltam mentve tesiből, és kiderült, hogy nem járok külön, hát majdnem megbuktattak.

A következő évtől kiharcoltam felmentés helyett a könnyített tesit persze az ortopédusnál, onnantól nem volt gond.

2017. nov. 13. 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
100%

Nem nagyon hazudtam durvákat sose, sőt alapvetően nem igazán hazudtam kb sose.


Egy dologgal kapcsolatban, viszont megesett, illetve el is hallgattam dolgokat:

-Hol, mennyivel, mennyit, mikor autóztam, ez azért lényeges, mert friss jogsis voltam, és eljárkáltam éjszaka krúzolni haverokkal. (Értelemszerűen nem volt okos dolog, mert a km óra gyanús lett hamar!:D)

-Hogy repedt meg az első lökhárítón a fényezés.


17 éves voltam mindkettőnél.

2017. nov. 14. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
100%
Épp akkor nyáron töltöttem a 18-at, azt hazudtam a szüleimnek, hogy átmegyek az egyik barátnőmhöz aludni, ami lényegében igaz is volt, csak az maradt ki a sztoriból, hogy onnan este elmentünk a Balatonra bulizni másnap reggelig. :D Utólag belegondolva felelőtlenség volt, de szerencsére nem történt baj :)
2017. nov. 14. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
100%
Gimnazista koromban. Anyám 12 éves koromban beíratott egy hatosztályos gimnáziumba, ahol soha nem tudtam beilleszkedni. Mivel egyszülős családból voltam, mindenféle dolgot találtak ki az osztálytársaim a származásomat illetően. Soha nem szerettem az osztályt, mégis azt mondtam Édesanyámnak, hogy jól érzem ott magam. Ő dolgozott, Én pedig nem akartam a problémáimmal terhelni. (Az első két évben legalábbis.) Amikor mondtam Neki, hogy nem szeretem az osztályt, nem értette, hogy mi a baj. Mikor érettségiztünk, azonban észrevett olyan történéseket, hogy megértette a gondjaimat. Azóta sokat beszélgettünk, s azt mondta, mondanom kellett volna. De azt válaszoltam, hogy úgyis csak elbagatellizálták volna a dolgokat az osztályfőnökömmel együtt. Egy iskolában az a cél, hogy megtartsák a tanulókat és nem feltétlenül az, hogy a diák jól is érezze magát.
2017. nov. 14. 17:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
Érettségi idején, egyetemválasztásnál, sorrendmódosításnál anyám rávett, hogy olyan sulit vegyek előre, ahova nem akartam menni. Hagytam, biztos jobban tudja. Felvettek. Nem voltam biztos a szakban, de hát "Anya biztos jobban tudja." Elkezdődött az év. Utáltam. Nagyon hamar rájöttem, hogy én ezt nem fogom végigcsinálni, de nem láttam túl sok rációt abban, hogy ezt értelmesen megbeszéljem anyámmal és jobb ötletem nem révén, úgy tettem, mintha bejárnék, de nem jártam be valójában. Persze pár hónap alatt kiderült. Oltári balhé lett belőle. Előtte sem volt klasszik anya-lánya viszonyunk, de addig megvolt anyámban az illúzió, hogy de, megvan. Azóta se heverte ki, egyre távolabb kerültünk egymástól érzelmileg, amolyan "Ok, ő az anyám és emiatt szeretem." de ennyi van bennem. Állítólag ő is szeret, hisz a gyereke vagyok. Épp egy hónapja nem hívjuk egymást. Én nem vagyok kíváncsi a baszogatására, meg arra, hogy célozgasson rá, hogy rossz döntéseket hozok, ő meg szimplán nem hív fel, valszeg vérig van sértve.
2017. nov. 14. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!