Mit csináljak? A 20 éves fiam nem dolgozik, nem is tanul, egész nap alszik, este meg elmegy a haverokkal szórakozni, gyakran reggelig.

Mégis miből tud annyit szórakozni?

Ne adj neki.

Gondolom adsz neki pénzt. Ezt nem kell.

Mosni se rá, főzni se, kész

Könnyű egy szülnek azt mondani, hogy ne főzzön a saját, szeretett gyerekére. Ez így nem megy. De ha elfogadsz egy tanácsot, komolyan üljél le vele beszélni, mert sajnos nálunk a bátyám is ezt csinálta, csak ő ma már 40 éves és még mindig anyámékkal lakik. Anyám tálcán hordja be neki a reggelit... Szóval ha nem akarsz ilyen sorsra jutni és egy életképtelen idiótát nevelni a szeretett gyermekedből, akkor pont azért, mert szereted őt azon legyél, hogy álljon a saját lábára. Feltételeket kell szabni. Egy család akkor működik jól, ha mindenkinek megvan a saját feladata, amit hozzátesz, hogy család legyen, ne pedig egy hotel kiszolgáló személyzettel. Ez egy közösség és mindenki köteles csinálni valamit. Takarítás, vásárlás, főzés, mosás, vasalás, van meló bőven. Őszintén el kell ezekről beszélgetni, nem kell sajnálni, meg kímélni sem, mert pont az eddigi agyonkíméléstől lett ilyen, amilyen.

Tudsz esetleg arról, hogy drogozik, füvezik, iszik rendszeresen? Mert ha reggelig kimarad, akkor nagyon valószínű, hogy valamit fogyaszt rendszeresen, mint szinte minden fiatal manapság. Akkor nem is csodálom, hogy egész nap fetreng és semmire nem képes.

Tudod miért ilyen? Mert céltalan, mert el van kényeztetve, ki van szolgálva és fogalma sincs a való életről.

Nana!!

Azert ne hamarkodjuk el a valaszadasokat!

Nem csak a kerdezo lehet aki szenved itt. Nyilvan az o szemszogebol irja le a tortenetet. Meg kellene hallgatni a gyereket is.

En 21 vagyok es anyu folyton a fejemhez vagja,hogy o mar nyugdijas es alljak a sajat labamra ami rohadt nehez ugy hogy meg 2,5 evem van az egyetembol,munka mellett.

Folyamatosak a csesztetesek,hogy mas mar eli a nyugdijas eveit,neki meg velem kell szenvednie. Na es akkor most kerdeznem toled is kedves kerdezo. Ki kerte hogy 40x evesen szuld meg a gyereked? A te valasztasod volt. Tudtad hany eves leszel mire o 20 korul lesz. Vallaltad. Innentol kutya kotelesseged tamogatni ot.

Melyen felhaborit ez a gondolkodas amit sokan itt kepviselnek,hogy 18 eves ha elmult a gyerek akkor szedje a satorfajat es takarodjon. Az ilyen minek szul? Egy gyerek nem teher. Nem 18 eves koraig kell tamogatni hanem akkor is ha szuksege van ra.

Gondolom a kerdezo gyereke sem talalja a sajat utjat a vilagban,ahogy en sem talaltam. Sot meg mindig keresem. Nagyon nehez barmerre is elindulni a mai vilagban. Nem tudod mit tanulj,ki legyel,hogy csinald,merre menj.

Inkabb lelkileg kene tamogatnod a gyereked. Az anyagi tamogatas nem eleg. Vele kene beszelni talan es nem ide irogatni vad idegen emberek tanacsat varva.

21/L

Sajnos - pedig én nagyon utálok károgni és beállni vele a sorba - de annyiból a fejecskkétől bűzölög a halacska, hogy tényleg mindenki annyira él vissza a mások bizalmával, amennyire engedik neki.

Ha most én lennék egy nyugdíjas hölgy, egy felnőtt erejeteljében lévő férfi "gyermekkel", akkor első körben, a legnagyobb megértés és feltétel nélküli szeretet jegyében elbeszélgetnék vele. De nem ultimátum, hogy "költözz el bazmge" meg hogy "miaqrvanyádat laksz még itt ázzeg" vagy hogy "mennyémámelózniázzeg" hanem mint felelős szülő, ki kellene építeni egy bizalmat a sráccal, hogy mit szeretne, mik a céljai, mik a tervei stb.

Én azt érzem, hogy egyelőre nagy szakadék van köztetek, nincs meg a feltétlen bizalom és ez sajnos a szülő felelőssége (is). Nem hibája, ne érts félre, kedves kérdező, nem hibás vagy ebben, csak részben felelős. Azaz valami valahol el lett rontva korábban a nevelés során.

De jó hír, hogy nem visszafordíthatatlan.

A srácod nagy valószínűséggel nem sokra tartja saját magát. Kicsi az önbizalma, béka segge alatt az önértékelése.

Ha sikerül a bizalmába férkőznöd, ha sikerül megnyílnia, akkor segíthetsz neki egy kis buzdítással, biztatással, hogy mi mindent kinézel belőle. Hidd el a legjobb motiváció az önbecsülés acélozása és a sikerélmények.

A frusztráló károgás, meg a fenyegetőzés maximium ideig-óráig lehet pragmatikus, de semmiféleképpen nem fogja a kapcsolatotokat előbbre vinni.

Ha elzavarod, lehet, hogy többet ártasz.

DE! Abban mindenkivel egyetértek, hogy nem vagy köteles eltartani, nem kell etetni, cigit venni, kinyalni a posposóját is.

Nem.

Önállósáégra kell nevelni, nyilván oka van, hogy eleddig nem jött ez össze neki. Segíts! Beszélgess, nyíljon meg stb.

Ha abszolút süket fülekre találsz és nem találod meg a hangot vele, hiába követsz el mindent, akkor először vond meg az alapellátáson túli ingyen dolgokat.

Ne takaríts, moss rá, ha főzöl, enni adhatsz neki, hogy ne éhezzen, de ne folyósíts "zsebpénzt", mert arra valóban nem vagy köteles.

Ha ügyesen kezeled, és adsz egy átmenetet, akkor egészségesen le fog tudni válni, nem a félelmek és az összezavarodottság fogja őt egyik-hülyeségből a másikba sodorni.

És mielőtt elkezd mindenki huhogva lepontozni, azoknak felhívnám a figyelmét, hogy én láttam már ilyet, hogy eldurrant a "kedves szülő" agya és kidobta a "haszontalansemmirekellőkölköt". Aztán sajnos a fiatal nem találta fel magát, a sokkterápia a bűnözésbe és a börtönbe juttatta. Ez persze nem a szülő hibája, hanem a gyereké, de a szülő is felelős abban, hogy az utódja életképessé nevelődjön.

Kedves 21 éves lány! Szándékosan értesz félre mindent?

Itt inkább egy kétségbeesett szülő ír, aki nyilván marhára elszúrta már korábban a fia "nevelését" azzal, hogy egy lelketlen semmirekellő lett a gyerekéből 20 éves korára.

Nem arról van szó, hogy 18 évesen el kell tűnni, de mire a szüleid megöregednek, azért elvárhatják, hogy ne a te támogatásodba dögöljenek bele, hanem valamit viszonozzál is. Például azzal, hogy besegítesz otthon, takarítasz, esetleg elkészíted a vacsorát, bevásárolsz, szóval kompenzálod őket. Az a vicc, hogy amikor az önállóságról van szó, hogy egyedül kéne megélnetek, akkor gyerekek vagytok, amikor bulizni kell reggelig, meg pénzt költeni, százezres mobiltelefonokat nyomkodni és menő cuccokba járni, akkor bizony felnőttek vagytok. Sajnos, a mai fiatalok egyáltalán nem talpraesettek, nem tanultak meg küzdeni, mert mindent megkaptak a szüleiktől (nagy részük). Túl sok az elvárás, viszont cserébe semmit nem adnak. Ez egy kölcsönös, szereteten alapuló kapcsolat kellene hogy legyen. De a gyerekek részéről sokszor csak az elvárások vannak sajnos.