Szülők! Ti elfogadnátok ha a felnőtt gyerekeitek nem tartanák egymással a kapcsolatot?

A hugommal sosem voltunk jót testvérek. Gyerekkorunkban is állandóan ment köztünk a féltékenykedés, rivalizálás. Először csak apróságok, játékok meg ilyesmi miatt, később ahogy nőttünk komolyabb dolgokon is martuk egymást.

A szüleink mindig csak legyintettek hogy "Á, majd úgyis benő a fejetek lágya, és megszeretitek egymást. Ha majd felnőttként messze éltek majd egymástól, örültök ha találkozhattok." Nos, közben felnőttünk, de nem lett igazuk. Mindketten elköltöztünk már otthonról, neki is van élettársa, nekem is vőlegényem. Egymástól 30 km-re lakunk, de egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot egymással, nekem fogalmam sincs hogy mi van vele, azt sem tudom hol dolgozik, mit, hogy vannak a barátjával stb. De szerintem jobb ez így, mintha folyamatosan háborúznánk egymással.

A szüleink viszont ebbe nem akarnak beletörődni, folyamatosan erőltetik, hogy béküljünk ki, legyünk jó testvérek. Nagyon szeretem őket, de már kissé kezd kiakasztani, hogy akárhányszor találkozunk mindig előjön a téma. Folyton azt mondják, hogy hívjam fel, beszélgessek vele, találkozzunk, tegyem meg az első lépést (neki is ugyanezeket mondják), nem értik meg, hogy ezt nem akarom.

Legutóbb pl azt csinálták, hogy mindkettőnket áthívtak ebédre hozzájuk, persze a másik tudta nélkül. Nem tudom, hogy mire számítottak, de borzasztóan kínos volt az egész, főleg h egymással nem beszéltünk csak velük, de ők meg mindig direkt mondogatták h pl "kérdezd meg a testvéredet, mi újság a munkahelyén", mintha még mindig gyerekek lennénk.

Amikor legközelebb találkoztam velük, megkértem őket, hogy többet ne hozzanak ilyen helyzetbe, de ők meg azon voltak kiakadva h nem kerültünk közelebb egymáshoz.

Őszintén szólva nagyon fárasztó már ez a folyamatos csatározás a szüleimmel. Hogyan értethetném meg velük végre, hogy nem akarom a hugommal tartani a kapcsolatot, és ne erőltessék ezt? Felnőtt emberek vagyunk, el tudjuk dönteni, hogy kíváncsiak vagyunk-e egymásra.

Valaki van még hasonló helyzetben akár szülőként, vagy testvérként? Mit tanácsoltok, hogy oldanátok meg ezt a szituációt?