A mindent tiltó szülők tényleg úgy gondolják, hogy ez a helyes?

Én ezt sosem értettem, hogy hogyan gondolhatja bárki is ezt jónak, hasznosnak vagy értelmesnek. Ez még csak nem is nevelés...az én meglátásom szerint szimplán arról van szó, hogy a homokba dugják a fejüket, mert nem tudnak gyereket nevelni, nem tudják átadni a gyerekeiknek a tudásukat, az általuk fontosnak tartott értékeket (ha egyáltalán van olyan...) és nem is mernek kiállni a gyerekeik mellett, nem is akarnak úgy egyáltalán semmilyen elvet sem képviselni, mert félnek. Ezért inkább úgy döntenek, hogy akkor az a legjobb megoldás, ha a gyereket 18 éves korukig bezárják a négy fal közé, nem engednek meg neki semmit és mindentől eltiltják, mert így csak nem történik vele semmi, remélhetőleg biztonságban van...aztán ahogyan elmúlt a gyerek 18 éves, akkor onnantól kezdve pedig már szélnek van eresztve, mert akkor már a saját felelőssége, hogy mit csinál és nem lehet felelősségre vonni a szülőt. Szerintem ez egy ritka gusztustalan hozzáállás és nagyon nem értek vele egyet. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen szülők többsége persze magas elvárásokat támaszt a gyerekével szemben, hogy ha már 18 éves és felnőtt, akkor tanuljon és dolgozzon, keressen minél több pénzt, legyen szociális élete, legyen párkapcsolata stb., mindezt úgy, hogy az elmúlt 18 évben kb. egy kenyeret nem kenhetett meg felügyelet nélkül...a szomorú pedig az, hogy nagyon sokan ezt nem is azért teszik, nem azért várják el (támogatásról meg aztán pláne nincsen szó...sajnos), mert azt szeretnék, hogy a gyereküknek jobb vagy könnyebb legyen, hanem szimplán önös érdekből, hogy minél korábban megszabaduljanak a felesleges kolonctól.

Összességében engem ez az egész hozzáállás felháborít, leginkább talán azért, mert nem kötelező gyereket vállalni és én úgy gondolom, hogy aki mégis megteszi ezt önszántából, akkor az arra törekedjen, hogy egy értelmes, épeszű, egészséges gyereket neveljen és a lehetőségeihez mérten minden lehetőséget teremtsen meg számára a boldoguláshoz, egy minőségi élethez.