A szüleim azt hiszik számítógépfüggő vagyok. Mit tegyek?

Időben ez mennyi?

Csinálsz azért mást is?

Ha jeles vagy, akkor hogyan romlott a tanulmányi eredményed??

A függésekre nagyon jellemző, hogy a környezet sokkal előbb veszi észre mint te magad.

A tanulmányi eredmény egy egyszerűen számítható érték. Üljetek le, számoljátok ki. Ha romlottak, akkor nincs ingyom-bingyom, látszik, ha nem az is.

Írjad mennyit ülsz számítógép előtt. Te magad is látni fogod, ha sok.

Szánj rá naponta pár percet, hogy a családtagjaiddal beszélgetsz, fecsegsz, meghallgatod őket.

Elvileg ezek segíthetnek

Az, hogy romlanak a tanulmányi eredményeid, nem meggyőződés kérdése. Romlanak vagy sem? Nézz bele az ellenőrződbe és válaszolj őszintén.

Hogy emiatt kevésbé szeretnének, az nem valószínű. Egy szülő szeretete nem azon múlik, hogy a gyereke mennyit számítógépezik.

Valószínűleg aggódnak érted, és tudod, az ő generációjukban még nem számított normálisnak a napi több óra számítógépezés, telefonnyomkodás, ésatöbbi, ami a mai gyerekeknek alap.

A tanulás meg a házimunka súlyos esetben is megvan 3-4 óra alatt, ha ezután este 11-ig vagy hajnalig ülsz a gép előtt bezombulva, az tényleg függőség.

Hogy a nővéred "kedvenc", az megint csak nem releváns ebben a kérdésben, nem róla van szó, hanem rólad.

Először is gondold át, hogy van e alapja az aggodalmuknak. Mennyit ülsz a gép előtt egy nap? Hány órát? Közben csinálsz mást is, vagy fel sem kelsz a székből? A gép előtt eszel-iszol? Sokszor fenn maradsz hajnalig, hogy játssz, zenét hallgass, videókat nézz? Ha végzel a dolgoddal, máris sietsz a géphez?

A tanulmányaiddal is foglalkozol a gépen? Foglalkozol pl. programozással, vagy hasonlóval? Vagy csak a játék meg a zene meg a videók?

Akármennyire is pihenésnek tűnik, a napi többórás, éjszakába nyúló kockulás bizony baromi egészségtelen. Most még nem érzed, majd egy pár év múlva, főleg, ha a munkád is ez lesz.

A legcélszerűbb leülni a szüleiddel és őszintén megbeszélni velük ezt a problémát. Elmondod, hogy te hogy érzed, elmondják, hogy ők hogy látják, aztán kiegyeztek valamiben. Nem olyan nehéz, nem fogják leharapni a fejed, hiszen szeretnek.

Nem biztos, hogy később érezni fog negatívumokat, én évtizedek óta ülök napi 10+ órát a gépnél s csak akkor érzem a hátrányát, ha fáradtan, ritka pislogással nézem a monitort hajnali 4-ig. A szemem se romlott tovább, amióta számítógépezek, meg semmi. Jobbára a Neten élek és kész, nem ideális, de nem túl vészes. Van offline életem is, persze, szép helyen lakom és ki is készülnék, ha nem mennék ki napi 1 órát sem sétálni s friss levegőn, szintkülönbség is van, kerti munka is, főzés, miegymás, életem párjával is beszélgetek és másokkal is, részt veszek a falu kulturális életében... S persze nem akadok ki, ha 3 napig nem jutok számítógéphez sem, nemhogy Nethez. Szokatlan, de annyi mindent csinálhat az ember.

Bizonyos szintig az ember joga, hogy gépezzen. Ha már a normál élete vagy a lelki egészsége rovására megy (nagyon el tudja húzni az embert rossz irányba bizonyos fajta számítógépes függőség... főleg, ha iskolába és dolgozni se jár, de az már speckó eset), az más dolog, de csak mert éjfélig ott lóg kései típusként (néha pedig tovább,mert végig kell vinni a játékot vagy valami... :D nem minden hónapban, persze s csak ha másnap aludhat és megéri neki ez), MIUTÁN iskolában volt, sportolt, tanult, házimunkát végzett, játszott a cicával és beszélgetett a családtagjaival... Nos, abban nem látok kivetnivalót. Már ha papírkönyvet is olvas, az nekem valahogy alap, nem tudom, a mai ifjaknak milyen, én is max. tizedannyit olvasok úgy, mint gyerekként, de akkor is, az szerintem kell.

Ahogy már írták, a tanulmányi eredményeket lehet látni, szép objektíven (azért 2 tizeden nem érdemes pörögni), nem meggyőződés kérdése.

A szeretetbe bele se megyek, az egy túl komplex téma...

Öcsém is számítógép függő lett, na meg konzol függő, annak ellenére hogy kitűnő tanuló volt, és nem romlott a tanulmányi eredménye sem, mert ő csak akkor játszott amikor végzett a tanulással, de akkor akár órákig is.

Öcsémnek a társasági életén látszódott meg a függőség aminek a vége az lett hogy nem maradtak barátai.