Szerintetek ebből, hohy lehetne kikerülni?

Nos én nem egy átlagos család fia vagyok. Szüleim nagyon tanultak és nem szegények... Van 1 nőverém és vagyok én. Engem tudni, kell, hogy lánynak akartak mindig. Édesanyám nagyon sírt napokig mikor a nőgyógyásza közölte vele.

Lényeg a lényeg nagyon rossz a szüleimmel való kapcsolatom. Nem vagyunk egy boldog család. Van 1 nővérem akivel sose volt jó a viszonyom. Ő mindig jobb helyzetben volt nálam, a segge ki volt nyalva ebben a családban.

Engem anyukámék mindig olyannak akartak amilyennek ők szerettek volna hogy legyek. Kicsi koromban a karatétól kezdve, a furulyáig mindent rám akartak erőltetni. Ezt ötödikes koromig sikerült csak. Szégyellem de nagyon szemtelen vagyok a szüleimmel. Ma iszonyatosan megint összevesztem velük. Ők mindig azt mondják rengeteg dolgot megtettek értem és hogy én még is egy szemtelen tahó lettem aki a nevelés csődje. Én sosem voltam boldog ebben a családban, mindig szekáltak míg a testvétemnrk arany élete volt. Az apámmal a kapcsolatom az a legémelyítőbb. Nagyon rossz volt mindig én szemtelen voltam mindig és neki mindig a testvérem számított csak. És ezt nem tagadhatja le mert minden rosszat elnézrtt neki, ő volt a drága édes kislányka. Édesanyámmal kiskoromban volt jó a kapcsolatom azóta nagyon megromlott. Szerinte egy szemtelen beképzelt gyerek lettem amiben van igazság de úgy gondolom ebben ők is hibásak. Anyun kívül sose ültem le igazából egyikkel se őszintén beszélni , mert mindig veszekedésbe torkollott. Folyton azzal fenyegetőznek, hogy elküldenek kollégiumba meg nem finanszírozzák a továbbtanulásomat. Most tudtam meg 1 nappal ezelőtt aki már 1 éve halott , hogy azt mondta hogy igazából mindig a nővérem volt neki a kedvenc unokája.

Bevallom sose kellett volna velük pofátlannak lennem dee valaki engem is megérthetne. Nem vagyok egy jó gyerek dee senkise hallgat meg soha nekem sosincs igazam, mindig én vagyok a nevelés csődje a kis beképzelt lakli paraszt. Az már biztos ha nekem diplomám lesz akkor go külföld és csak max 1 évben 1szer találkozok majd velük. Ő szerintük is így lesz a legjobb.

Csak még addig van kb 10 évem. Így is most nem megy jól a gimi tanulok ezerrel de nincs semmi eredménye. Pár hete kiderült, hogy szívritmus zavarom van és nem örvendek amugy se nagy egészségnek és nem szeretnék betegebb lenni se lelkileg se fizikailag. És a velem egykorú (16) éves kamaszoktól szeretnék tanácsot kérni, hogy ti hogy bírkoztok meg ezzel és van-e aki hasonló problémákkal küzd. Mindenki azt hiszi rólam, hogy jajj a gazdag gyerek milyen jó neki, de közben az osztályom legszegényebb gyerekei sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak mint én. Elegem volt a szüleimmel való harcból.