Mit tehetnék, hogy ne kelljen apával dolgozni mennem?

18 éves fiú vagyok. Elöljáróban annyit szeretnék tisztázni, hogy nem magával a munkával van bajom, ezt bizonyítja az is, hogy jelenleg is diákmunkán vagyok, korábban is voltam már és az elmúlt évek során MINDEN EGYES ALKALOMMAL, mikor segítséget kért apa, szó nélkül segítettem neki, bármennyire is utáltam.

Szorongásos problémák, öngyilkossági gondolatok, túlérzékenység miatt járok egy ideje pszichológushoz (hivatalosan pszichiáterhez is kellene, de azt kihagyom), egy elég erőteljes elhatározásom van, hogy szeretnék jobban lenni, viszont sok olyan dolog van, ami ezt nehezíti, például apa.

Ami a lényeg, hogy apa egy nárcisztikus alkoholista kőműves. Nem erőszakos, maximum verbálisan időnként. A rendes állása mellett rendszeresen vállal maszek munkákat és mivel én családtag vagyok, ezért általában engem hív el magával, ha van valami olyan munka, amiben segítség kell (pl. betonozás vagy akármi).

A kisebb problémám ezzel, hogy bár fiú vagyok, de gyűlölöm az összes ilyen munkát, teljesen más irányban fogok tanulni, tehát lényegében nem szórakozás vagy tanulás céljából vállalom el ezeket a dolgokat. Ez persze, csak nyafogás, de gondoltam megemlítem, hogy legyen még egy apróbb probléma is megemlítve a nagy mellett.

A nagy probléma pedig az, hogy utálom apámat. Írhatnék róla egy könyvet, hogy mennyire álszent, kétszínű, arrogáns, elvakult, beképzelt, nárcisztikus, de felesleges lenne. Egyszerűen nem bírom elviselni, még akkor sem, mikor józan vagy mikor csendben van, mert haragszom rá azért, mert lényegében számomra, mint apa sohasem létezett, illetve, mint férj is csődöt mondott.

A munka idején többnyire már reggel hét-nyolc körül nem egészen tiszta (tehát induláskor) és általában ez azt jelenti, hogy ő 1-2 óra munka után vagy "elugrik a boltba üdítőt venni" vagy pedig olyan iszonyat rohadt lassan dolgozik, hogy idegörlő. Tehát egy rövid idő után már nem orientálódik jól és nyilván munkára alkalmatlan, ezt ő is észreveszi és csak úgy tesz, mintha dolgozna, esetleg már a látszatot sem erőlteti. Ha jól kiszámolja akkor ez pont dél körül kezdődik meg, úgyhogy hazamegyünk, 2-3 órás ebédszünet és majd délután folytatjuk. És ugyanez ismétlődik újra és újra. Mint említettem gyűlölöm ezt a fajta munkát és ez annak köszönhető, hogy nem is vagyok jó benne, mégis sokszor úgy beszél velem, mintha tudnom kellene, hogy mégis hogyan és mit kell csinálnom, míg ő pl elmegy dohányboltba. (Soha nem órabérben dolgozunk, csak megjegyzem.)

Az előre megegyezett fizetésem pedig időnként el-el csúszik, tehát volt, hogy hónapokat vártam, hogy kifizessen, az egyetlen szerencsém, hogy teljesen hidegen hagy a pénz.

Lényeg a lényeg, gyűlülöm apámat és még jobban gyűlölök neki dolgozni, mert kihasznál, idegesít és lassít, de nem merek nemet mondani neki, mert lényegében nincs miért, mármint sokszor érzem azt, hogy ezeket a dolgokat csak én fújom fel az iránta és a munkatípus iránt érzett gyűlöletemből adódóan. Ráadásul folyton érzem a kényszert, hogy nyilván családtag és muszáj vagyok segíteni neki, mert elvégre az apám.

Mint említettem vagy dolgozom, vagy suliba járok, tehát általában hétvégente/szünetekkor szokott elhívni.