Ha a szülõ szereti a gyerekét és minden áldozatot hozva panasz nélkül az a baj, ha nem szereti a szülõ a gyerekét, ahogyan el várja, akkor az a baj. Hol van a középut?

Nem kell se mártírnak, se közönyösnek lenni. Nehéz elmagyarázni, hol van az arany középút, pontosabban egy egészséges szülő-gyermek kapcsolat, mindenesetre általában már kicsi gyerekkorban eldől a dolog. Ha a gyerek úgy van nevelve, hogy ő nem a középpontja, hanem része a családnak, jogokkal és korához mért kötelezettségekkel, az egy jó alap.

A szeretetet nem lehet túlzásba vinni, csak az önállóságban való korlátozást.

Utolsó, tehát a te logikáddal élve, ha megcsinálom helyette a házimunkát, és főzök rá, akkor korlátozom az önállóságában? Hiszen ezek is hozzá tartoznak:-D Vagy ez csak akkor van így ha a szülő nem engedi el bulizni?

Nem kell minden áldozatot meghozni. Ne mondjon le a szülő 10 évig az új ruháról azért, hogy a gyereknek márkás cuccai legyenek.

Az élet nem csak fekete és fehér.