Szülők akiknek az iskolában, óvodában állandóan panasz van a gyerek viselkedésére nem szégyellitek?

Nálunk volt ilyen .

Igen, égett a pofám rendesen.

Végül kibékült mindenki, az óvónő meg végre elment nyugdíjba és így rendeződött a helyzet.

Hosszú sztori, maximum privát üzenetben részletezném.

nem

mert otthon olyan mint egy angyal

soha nem kellet még felemelni a hangomat

nekem volt meglepő mikor közölték h nem éppen jó gyerek a gyerekem ...

aztán jött az iskola és rendeződőt

máig nem tudom h mi volt az oviban ami kiváltotta azt a viselkedést

Én kétféleképpen értelmezném azt, hogy panasz van a gyerekre.

Az egyik, amit előttem már leírtak, hogy szegény gyerekeket tényleg annyira beszabályozzák már 6-7 évesen (egész napos iskola), hogy valamikor ki kell engedniük a feszültséget. Nem minden gyerek képes órákig egy helyben ülni kis megszakításokkal délután négyig, viszont nem minden tanító néni veszi jó néven, ha a gyerek túl izgága az óráin. Nem gondolnám, hogy emiatt egy szülőnek szégyellnie kell magát, egyértelműen a rendszer a rossz.

A másik része a dolognak, ha a gyerek tényleg problémás. Valamilyen viselkedésbeli probléma van vele, pl. agresszívebb a társaival...stb, ebben az esetben pedig inkább végig kell gondolni, hogy hol a hiba a családi rendszerben, mert ezeknek a problémáknak az oka az esetek 90%-ában a családban keresendő.

A tesóm fiára folyamatosan panaszkodott az óvónő, különösen nagycsoportban, szegény már rettegett a gyerekért menni. Nem értettük, mi a gond, nem mintagyerek a kissrác, de nem is haramia, egy eleven gyerek, akit remekül lehet kezelni. Többször megszégyenítették, büntették, aztán kiderült, hogy a fő probléma az, hogy nem hajlandó részt venni az iskolaelőkészítő foglalkozásokon. Ennek oka pedig az volt, hogy unta az egészet, ugyanis messze átlag felett értelmes, a negyedikes bátyja matek gyakorlójából old meg - hibátlanul - feladatokat, ismeri a számokat és a betűket...A megoldás végül az volt, hogy a tesóm vitt az óvodába egy halom kinyomtatott matekpéldát, és a gyerek ezzel kötötte le magát, amíg a többiek a foglalkozáson ültek - ehhez viszont be kellett vonni az óvoda vezetőjét, a tesóm vitte a gyerek MAWI-tesztjét, az óvónő szerint ugyanis a gyerek antiszociális, szófogadatlan, a szülei pedig hülyék és nem nevelik megfelelően (orvos házaspár egyébként.) Vissza akarta tartani az oviban, mondván, hogy nem iskolaérett... Ezt persze a tesómék nem engedték, most másodikos, példás magatartással, jutalomkönyvvel.

Nem állítom, hogy ez a tipikus, de azért nem mindig a gyerekkel és/vagy a szülővel van a probléma...:-)

Volt par hete egy masik kerdes is, hogy miert eletkeptelenek a mai gyerekek. Hat itt a valsz.

Amelyik szulo szegenykezik a gyereke iskolas, ovodas viselkedese miatt, az forduljon szepen egy nevelesi tanacsadohoz, tanulja meg hogy kell gyereket nevelni.

A gyerek viselkedesenek oka van, amire soha nem megoldas az hogy eroszakkal, megszegyenitessel probaljak manipulalni hogy viselkedjen normalisan. Tobb fele szakember is van aki ebben tud segiteni, ha egyedul nem megy.

Elhiszem hogy lelki nyomorekok a szegyenkezo szulok is, de a gyerekneveles nem egyenlo a gyerek tonkretetelevel.

8. En pl utaltam az ovit, rossz nem voltam, de problemas igen, mivel folyton szokdostem. Amikor mar tarthatatlan volt a helyzet, az ovodavezeto leult velem beszelgetni. Kiderult, hogy nyomasztanak a kotottsegek es megengedte, h engedellyel tavol naradjak. Konkretan azt jelentette, h vele lehettem, ha nem akartam a csoportban lenni. Tobbe nem szoktem el. Azota is szeretettel gondolok ra, nagyon progressziv gondolkodasu volt, pedig ez a 70-es evek elejen tortent egy icipici varosban.

Az iskolat imadtam, minden problemam megszunt, amikor bekerultem.

Ezzel csak azt akarom mondani, h az egymasra mutogatas helyett az egyuttmukodes, megoldaskereses mindenki erdeke. Persze ehhez kellenek a szulok es az ovodai dolgozok is...