Milyen gyakorlatias módszerrel lépsz túl egy megoldatlan sérelmen?

*Mit teszel? Hogy megbékélj, hogy ne emésszen a feszültség.

Hogy a szülővel való veszekedés megszűnjön? Hogy az "elengedésre" ne menj rá lelkileg?

Egy szót nem szólók.Lerázom magamról a szidalmait,hazugságait, a rágalmait, a varázslását, és lépek. Igy nem emészt belülről, elejét veszem, a vitának, nem esek el bűnbe, mert ügyelek a számra,és élem az életem.

Vakáción vagyok, csak októberben kezdődik az egyetem. Apám betegnyugdíjas. Egész nap veszekedünk, ha találkozunk a lakásban. Úgy néz ki a helyzet, hogy probálok minél többet a szobámban lenni, de időnként ki kell menni enni vagy a fürdőbe. Akkor már kötőzködik, amikor olyan időszaka van. Van amikor nagyon kedves. Nem tudom magam túltenni a sérelmeken. Sosem voltam egy nagyszájú társasági ember, ezért jól esne, ha a családom megértő lenne, kedves. Így, hogy még kommunikálni se tudunk, nagyon rosszul érzem magam. Még életkedvem sincs, alig várom az egyetemet, hogy elmenjek itthonról. Van amikor egyszerűen nem válaszolok neki, persze akkor paraszt vagyok.

19/L

Kedves Kérdező!

Objektív leszek.

A feszültség az igazság és a valóság közötti feszültség miatt van benned. Igazság az, hogy ő egy beteg ember, igazság az, hogy ő egy szülő, és valószínűleg tényleg sokat tett érted. A valóságban azonban ő visszaél a szülői tekintélyével és arra kényszerít, hogy fogadd el a beteg állapotát és ne kelljen neki ezt beismerni és változtatni. Homokba dugja a fejét, nem akar szembe nézni a problémával - te meg mindig kihúzod a fejét a homokból.

Kérdés: valójában az a jó neki, amit ő jónak érez, vagy van valami más, ami hosszú távon akár a gyógyulását is elhozhatja, és valóban jó dolog?

Amíg ez a feszültség nem oldódik fel, addig egyetlen esélyed van: fel fog emészteni téged ez a mérgező kapcsolat. Beáldozod magad, hogy neki ne kelljen szembe nézni dolgokkal, vagy átveszed az életed felelősségét, felvállalod az igazságot és ha kell, magára hagyod, hogy meglássa, mit tesz. Mi a fontosabb? Ne bántsd meg vagy hogy ő ne bántsa saját magát? Ugyanis ebben a szituban az áldozat te vagy! Te vagy a gyermek, aki ki van szolgáltatva. Te vagy belekényszerülve ebbe a helyzetbe, mert nem tudod még eltartani magad.

Ennek a feloldása nem a te dolgod, hanem az övé.

Csakhogy ő ezt nem fogja megtenni. Ha mégis ez lenne a szándéka, nem zsarolna téged érzelmileg úgy, ahogy fent leírod. Megszégyenít téged azért, mert felvállalod az igazságot, amivel ő nem hajlandó szembe nézni.

Két lehetőséged van: önfenntartóvá teszed magad, addig pedig nehezen, de egyszerűen elviseled, ahogy tudod - vagy pedig olyan leszel, mint ő, a saját hibáidért másokkal fizettetsz, akik ki vannak neked szolgáltatva, miközben őt nagy valószínűséggel egyszer agyon fogod ütni és sittre kerülsz.

Gondolj bele! Egy szülőnek vajon tényleg az lenne a dolga, hogy úgy játszon a gyerekei idegein, mint más a hárfán - egészen addig, amíg valami olyat nem tesznek, hogy el kell őket zárni valamilyen rács mögé?

Édesanyám az ilyen manipulációi mellé még ivott is. Tudom, miről beszélek. Nem kell egyetérteni velem ennek ellenére sem. Ez a te életed, te döntesz. Azt adtam, amit kértél: objektív választ. A legjobb tudásom szerint. Egy sorstársnak.