Miért ritka viszonylag hogy édesapák igazán érdemi, mély érzelmi kapcsolatot ápoljanak a lányaikkal?

Szintén egyetértek az előző válaszolóval. Anyával szintén jobb a kapcsolatom mint apával. De nyilván számíthatok apára bármiben, de nem osztok meg vele olyan infókat mint anyával. De ez nem csak velem a lánnyal van így hanem az öcsémnél is.

Bár apa rengeteget dolgozik és ha itthon van inkább házimozizik :) de ezen kívül bmikor számíthatunk rá.

Unokahugomnál szintén más a kapcsolat az apával. Apa ott kamionozik, ritkán van otthon. Apa ha otthon van ő dominál. Unokahugomék sok mindent el sem mondanak neki mert kiakadna rajta (pl.unokabatyam otthagyta az egyetemet és inkább szakmát tanult helyette ) ilyeneket csak később kötöttek az apa orrára, mert apa nagyon szigorú.

Megjött az ellenpélda a személyemben :)

Édesapám “az igazi” az első “nagy ő” az életemben. Persze nem szószerint kell értelmezni. Születésem napjától apás vagyok. Apukámnak én, nekem apukám a legnagyobb kincs az egész világon. Mindent megbeszélek vele a mai napig. Nagyon szeretem, nála jobb édesapát nem is kívánhatnék. Anyukámat is szeretem természetesen, de a legfőbb bizalmasam apu. Már 2,5 éve külön élek a szüleimtől, de majdnem mindennap beszélgetünk legalább 1 órát. (Neten, mert külföldön élnek) Valamint minden este kapok egy “jó éjt,puszi” üzenetet, akkor is, ha aznap nem beszéltünk semmit.

A páromat szerencsére mindketten nagyon kedvelik, már hetekkel ezelőtt faggattak, hogy mit vegyenek neki karácsonyra,minek örülne.

Találkozni évente csak 4-5 alkalommal tudunk, viszont már most lázban vannak mindketten, hogy mi legyen a vacsora mikorra megyünk és ilyenek. (2 hét múlva ilyentájt indulunk) Általában könnyes szemmel, sírva,szinte toporzékolva várnak minket, hogy befussunk. :)

Az 'érzelmi kapcsolat' minimum kétváltozós.

Az apa -> lánya kapcsolatban nagy szerepe van a lánya -> apa érzelmeknek is.

Ez az érzelmi kapcsolat minősége tehát mindkét féltől függ, csak a kérdésben szereplően nem szabad vizsgálni.

Én 25/n, tesóm 27/n apum 51/f

Én 13 voltam mikor apu elköltözött mert elváltak. Nagyon összetört, én nagyon apás voltam. Anyámhoz kerültünk (tesókat nem akartak szétszedni), nővérem meg anyás. Én is fiúnak voltam tervezve, de apa sose éreztette velem, csak anya. 16 évesen apuhoz kerültem mert anyuval martuk egymast... Kb akkor került sínre az életem, az ő hatására. Azt nem mondom h sose kaptunk össze a 4 év alatt, de ez ritka volt és sosem tartott 1 napnál tovább. Nagyon sok mindent megbeszélünk (ha nem is mindent, sztem ez így van rendjén, apámmal sosem beszélem ki a pasi ügyeimet).

A nővérem más tészta. Nem tudom azért mert őt nem nevelte úgy mint engem, de ők nem állnak ilyen közel.