Egy normàlis apa mikre tanitsa meg a fiàt úgy àltalàban hogy normàlis ember legyen belöle?

Engem kiskoromban elhagyott az apám, így csak arról tudok nyilatkozni, hogy mi maradt ki az életemből. Őszintén szólva, nekem csak a műszaki dolgok maradtak ki, ezek hiányozt(n)ak is. Tegnap pl szembesültem azzal, hogy bár az autómat tudom szerelgetni, a betonfalba nem tudok fúrni egy nyamvadt furatot. (ha nem fafúrót vettem volna, akkor talán sikerülne :) )

Tudom, ennél mélyebb dolgokra gondoltál, de nekem ez a személyes tapasztalatom. 24/F

A legfontosabb a példamutatás. Hogy mit akarsz "megtanítani"az lényegtelen. A gyerek látja, hogyan élsz és számára ez a módja annak, hogy az ember éljen. Ebből később, ha sok a rossz tapasztalat, megpróbál majd kilépni-ha tud. De ha jó tapasztalatai vannak, akkor ez örök életére elkíséri. Megpróbálok néhány pontot összeszedni.

-Légy hiteles. Azt tedd amit mondasz. Ha iszol, inkább ne is beszélj arról, hogy ne igyon. Az ő döntése úgysem azon fog múlni, hogy te mit mondasz, hanem hogy belőle milyen érzést váltanak ki ezek a dolgok.

-Ha megígérsz valamit, tartsd is meg. Ha megígéred, hogy elviszed valahova a hét végén,ne vasárnap este sajnálkozz, hogy megint elment az idő. A gyerek ezt megjegyzi, hogy ő megint nem volt elég fontos neked. Legyen fontos!

-Ahogyan bánsz az emberekkel, az többet tanít neki mint bármely szép szavak. (Pl az a keresztény aki belerúgna a hajléktalanba, teljesen hiteltelen.)Tiszteld az embereket, első körben a gyerekedet és az anyját. Hallgasd meg őket, beszélgess velük, ne mondj rájuk ocsmányságokat dühödben sem. Ha igazságtalan voltál vagy meggondolatlan: kérj bocsánatot. Segíts másokon, ne szidd az embereket bőrszínük, vallásuk, szexuális orientáltságuk alapján.

-Dolgozz, de tudj pihenni is, legyenek hobbijaid (amikbe őt is beavathatod) tanulj, ha arra kerül a sor.

Mutass meg neki dolgokat, főleg amíg kicsi, később már ő fog mutatni neked-hallgasd meg, figyelj rá, mutass érdeklődést. Jól fog esni neki, hogy ő is tud értéket közvetíteni feléd, nem csak te őfelé. Ez jót tesz majd az önbizalmának. Sokan azt hiszik, az önbizalom abból jön ha naponta elmondod neki, hogy ő a legjobb. Szerintem meg abból, ha figyelnek rá, ha abban nő fel, hogy az ő szava, véleménye is számít és hogy alapvetően szeretik és elfogadják úgy, ahogy van.

-Ne erőltess rá dolgokat, amiket te szeretsz vagy szerettél volna csinálni. Ő nem te vagy. Mutasd meg neki, de ne sértődj meg, ha ő nem lesz oda a futballért, hanem mondjuk gitározni akar vagy főzni. Ne szóld le az érdeklődését és ne vesd meg azért ha nem annyira "férfias" vagy szofisztikált hobbit választ.

- Szeresd. Úgy, ahogy van.

- Úgy bánj a nőkkel, első sorban az anyjával, lánytestvérével, ahogyan egy nővel bánni illik. Ha azt látja hogy "udvarolsz" anyának néha, veszel neki egy virágot, bókolsz, elismered a munkáját, adsz a véleményére akkor ő is ilyen férfi lesz. Megjegyzem, elvált párok is vannak, akik civilizált, kulturált kapcsolatban vannak.

Igazából az a leggyönyörűbb és legfélelmetesebb az apaságban (anyaságban is), hogy ha magadat fejleszted, magadra oda figyelsz, akkor ezzel őt is fejleszted és neki is jó példát adsz. Ha fontos számodra, hogy te milyen ember vagy, akkor neki is fontos lesz, hogy ő milyen ember.

Én is apa nélkül nőttem fel, nekem is nagyon hiányzik, amit a #11 említett.

Semmihez nem értek, semmit nem tudok megcsinálni a ház/autó körül.

Hiába érdekelnek a műszaki dolgok, hiába járok villamosmérnöki karra, sok affinitásom nincs a szerelgetésekhez (lehet ez később változik). Ismeretségem sincs semmi, de pl az "apám" elismert járműmérnök, valószínű könnyebb lenne elindulnom a szakmai életben.

Úgyhogy nincs más, hogy magamnak szerezzem meg a tudást, elvégzem a villamosmérnökit, kitanulom állami támogatással a karosszérialakatosit, ha megvan a páv, leteszem a C+E-t... Míg ezekkel gürcölök, szenvedek jópár évtizedet alkalmazottként... Ja.

18F