Mit kezdjek a fiam tinédzserkori telefon kórságával?

Telefonblokkoló...

Megrendeleded kínából, bekapcsolod mondjuk a családi vacsora alatt rendszeresen és 20 méteres körben nyeff a nyomkorászásnak. Szépen végigülik a vacsorát, mert ha nem, akkor reggelig nem lesz üvegmasszírozás. Technológia ellen technológia. De segíthet a lakás kitapétázása is leföldelt - alufóliával amire rávakolsz, rákartonozol.

Vannak elektroszmog ellen védő belsőépítész cégek.

Ettől kezdve egy faraday kalickában, közel nulla térerővel lehet otthon "nyomkorászni"...

Egyébként szerintem ez már csak tüneti kezelés. A valódi megoldás, mielőtt ide jutott volna a dolog; nevelni kellett volna azt a gyereket az emberi kapcsolatokra, a technika helyén kezelésére, a közösségi oldalak és a bugyuta gagyizmus elkerülésére, rendes asztali gép és nem szemrontó képernyő használatára, informatikai kultúrára, stb... Én pl. nevetek a telefont masszírozó szerencsétleneken, miközben egy kényelmes székből az íróasztalomon álló méteres TV-képernyőjét nézve, normális klaviatúrán pötyörészhetek. Buta telefont használok, ami mindig stabilan megy, a fülemmel hozzáérve nem szakítja meg a hívást, nem fagy le időnként, nem vírusolódik le, nem kell folyton újratelepíteni és nem zaklatnak folyton ezen mindenféle marhaságokkal. Van egy kis 5 colos tabletem, (nem okostelefon) ha nagyon SOS kellene valahova utaznom, - igaz alig használom, azt is leginkább fotózásra. Bár használok cset programot, levelezőt. Töltök le persze zenét, filmeket és offline megnézem. Nem tévézem egyáltalán, így se a gagyi reklámokat nem látom, se a nekem felesleges agymosó műsorokat. Szinte minden infó és tudás ott van a neten, bármire is van szükségem. De mindezekre van egy napi pár órás időszakom. Se előtte, se utána nem foglalkozom a dologgal. A telefont csak akkor veszem fel, ha nagyon muszáj, elvégre ott az email meg a cset, amit viszont én osztok be, mikor van rá időm, nem pedig egy pletykás szerencsétlenség nyomja a semmitmondó esztelenségeit már 20 perce, én meg hümmögve, olvadó zsírral a fülemben hallgatom a nagy semmit és közben még mást se tudok csinálni. - 49 évesen itt vagyok, semmiről se maradtam le. Barátaim ismernek, elfogadják ezt. Ha a gyereket végig ebben a szellemben nevelik fel, nem lesz maradi, alkalmazza a technikát, ám nem válik annak rabjává. Attól, hogy a világ nagyobbik része a kútba ugrik, nem kell mindenkinek ezt tennie.