Te szülőként mit tennél ebben a helyzetben?

"eleve nem értem, a 40 éves "gyerek" miért lakik a szülönél..."

Gondolom, azért, mert nem egyik napról a másikra került ilyen állapotba 40 évesen.

Nézd, egy FELNÖTT emberröl van szó, jogában áll eldönteni, hogy mit akar. Ha nem akarja, hogy segítsenek rajta, akkor nem kell kiszolgálni. Amíg mindig tud valakit ugráltatni, addig neki így kényelmesebb.

Választás elé kell állítani, vagy kezelteti magát, vagy megoldja egyedül az életét.

Előre elnézést hogy nem a konkrét kérdésre, csak általánosságban válaszolok, de van egy elvi állásfoglalásom.

Ha egy felnőtt, döntésképes ember ápolásra, segítségre szorul, akkor addig a szintig etikus segítséget kérnie, ameddig maga is mindent elkövet. Aki rájátszik, játssza a gyámoltalant, azoktól szépen fokozatosan meg lehet vonni vagy korlátozni a segítségnyújtást.

Egy másik példa, de valahol hasonló maga a metódus.

Van egy 80 éves, szellemileg friss édesapám. Szívbeteg, gyógyszereket szed. Nem cukorbeteg, de erősen hajlamos, illetve a szívritmuszavar miatt az alkohol nem ajánlott.

Namost: rosszul volt, elesett, felsegítettem, volt, hogy mentőt hívtam hozzá és bevitettem kórházba. Kikezelék. Világosan elmondták neki, hogy ha nem akar a kőkempingbe nyaralni, akkor nincs tütüke. Tehát ha piál és attól rosszul lesz, nyilván az életveszély mértékéig segítek, de pl azt a lelki támogatást nem tudom adni mellé, mintha teljesen ártatlan lenne az állapota miatt.

Pl a kérdező 40évese is olyan, hogy beteg. Segítségre szorul. De jól nyakonvágnám, ha játssza a gyámoltalant és elutasítja a kezelést, azaz a tőle telhető mértékben nem követ el mindent, mert kényelmesebb mások vérét szívni indokolatlanul.

Ez kb olyan, mint amikor apám is képes napokig nem szedni a gyógyszereket, mert nincs kitéve neki, holott olvasni tud, le van írva minden. Na agyfszt tudok kapni az ilyen "elengedem fülem farkam" emberektől.

Voltunk hasonlo helyzetben igaz a szulo nem akart elmenni felnott letere komoly fajdalmakkal orvshoz. A megoldas ez lett: a teljes rokonsagnak elmondtuk oltari nagy a baj es o csak fekszik otthon es semmit se akar tenni magaert. Na akkor mindenki elkezdte felhivni, rairni feszbukon, sot a gyerekei kozul aki tehette odajott szemelyesen. Megfenyegettuk ha nem hivja o a hazidomt kihivjuk a mentot stb. vegul beata a derekat es el tudtunk egyutt orvoshoz menni. Szerencsere, mert ha nem ezt tesszuk akkor mar meghalt volna:-(. (Nem irom le mi volt a baj, mert van itt rokon es akkor lehet raismer es kiakad miert irom ide ki:-/).

Ebbol nekem az volt a tanulsag: hogy bar vannak makacs emberek, de ha mindenki bekemenyit es akar szep szoval, akar sirassal, akar nyugtatassal hogy de jobban jarsz de ne felj de elkiserunk szoval valahogy el lehet erni hogy eljusson orvoshoz az a nem mindegy hogy az az orvos hogy kommuikal mert ha esetleg rosszul akkor utana tobbet az illeto nem megy majd sehova:-).

"én többet nem vásárolok be neki, oldja meg, ahogy tudja"

Csak kérdés, hogy mennyi ideig bírná ezt ki a lelkiismereted.