Hogy lehet úgy élní, ha a gyerek nem akarja megbocsajtani a múltat?

Nagyon nem mindegy, hogy mi az, ami miatt haragszik a gyereked. Ha az okról többet írnál, talán tudnánk segíteni.

Így kevés az információ.

Mondok két példát.

Egy gyereknek nagyon nehéz megemészteni pl., ha a szülei csúnyán válnak el és úgy telik a gyerekkor, hogy a szülők egymás ellen acsarkodnak és a gyerek köztük őrlődik.

Vagy ha pl. alkoholista a szülő és a gyerek nem kap annyi gondoskodást, amennyire szüksége van.

Ezeket szerintem felnőttként valahogyan meg lehet bocsátani.

De ha a szülő akár tettleg, akár szavakkal bántalmazza a gyerekét, azt nem biztos.

Ha bántalmaztak volna gyerekkoromban, talán megbocsátanék, de a bántalmazó szülőmet nem engedném a gyerekem közelébe.

Csak azért írtam példákat, hogy lásd, nem mindegy, hogy mit követtél el a gyereked ellen, ami miatt nem akarja veled tartani a kapcsolatot.

Mindegy mi a problémája a gyerekenek.

Ha nem tudja megbocsájtani a múltat, akkor fogadd el a döntését.

Mást nem tudsz tenni, ha beszélgetéssel semmire sem mentél mert gondolom túl vagytok rajta.

Az élethez csak vízre, levegőre, élelemre és alvásra van szükséged - minden más tényező csak motivációt ad és növeli az "életminőséget". Így arra szeretnélek kérni, hogy kérdésed legalább ezen részét konkretizáld: pontosan milyen állapotból milyenbe szeretnél kerülni? Materiális (unoka birtoklása), érzelmi (negatív közérzet) vagy komplex pszichológiai (nem bírod feldolgozni, hogy más nem olyannak lát amilyennek szeretnéd) jellegű indíttatás motivál?

Pontos leírás híján a következők a megjegyzéseim/javaslataim:

Ha a gyekereked nem tudja elengedni a múltat az a gyereked problémája - az életébe már nem szólhatsz bele.

Tartsd meg vele a beszélőviszonyt és javíts az életed azon aspektusain amik idáig vezettek.

Mások bizalmáért nem "igyekezni kell" mert a bizalmat csak hosszú évek következetességével lehet kiérdemelni (de ez nagyban függ a másik fél személyiségétől is).

Hogyha pedig a gyereked valójában nem is érdekel csak unokáznál, akkor gondold át mi az ok amiért szeretnél az unokád életének részese lenni és próbáld meg valami másban megélni.

A gyerekekben hatalmas szeretet van a szüleik felé. Rengeteg dolgot képesek megbocsátani.

Ennél fogva az, hogy a tiéd így viselkedik annak hosszú, szívós és kegyetlen előzménye lehetett.

Ha akkor nem érdekeltek az ő érzései, akkor most miért érdekelnének? Csak magadra gondolsz most is. "íLehet hogy unokazasban sem lesz ŕészem" Ne is legyen. Az anyósékat én se engedném a gyerekem közelébe és ezzel a párom is így van.

Amúgy, lehet, hogy megbocsátott neked de egyúttal le is zárt téged az életében. Számára halott vagy.