Nálatok miket rontottak el a szüleitek mondjuk a döntéshozások, a nevelési dolgok, stb. területen? És ha szülők vagytok, akkor ti eddig miket rontottatok el?

Soha nem bíztak bennem, nem hittek nekem, mindig én voltam a hibás. Sok volt a tiltás, de semmire se mentek vele.

Én már anyaként teljesen más vagyok mint a szüleim, bízom a gyerekeimben, kiállok mellettük mindig. Hagyom őket dönteni őket érintő dolgokban.

Még nem tudom mit rontottam el mert egyelőre nincs gond pedig már javában a kamaszkorban vagyunk. Lázadniuk nincs mi ellen :-) Nem tiltok, nem büntetek - megbeszélünk.

Lebeszéltek fiatalon, hogy tűzoltónak menjek. Degradáló, rossz véleménnyel voltak erről a hivatásról.

Én meg hallgattam rájuk. Igaz, anyagilag nem jártam rosszul, mert lett egy családi vállalkozás, ami megérte egy darabig.

Ami még végül happy end, hogy bár mára 40+ pasi vagyok, de ki tudtam magamat képeztetni és önkéntes tűzoltóegyesületben szoktam szolgálatot adni. Tehán elég nagy kitérőkkel, de valamelyest megvalósult az álmom.

A másik nagy hiba, úgy érzem, hogy nem önállósodtunk időben sem én sem a tesóm. Én 22 voltam, ő 20 amikor a család, tehát a szüleimmel együtt 4esben építkeztünk, nagy családi házat. Ez afféle fáziskésés volt, mert már inkább külön kellett volna abban a korban költöznünk. De mondjuk megvolt a jó oldala is, többgenerációsan, ráadásul jól menő családi cégből éltünk hosszú évekig. Mondhatni burokban, de ez a "burok" azért több jót hozott, mint rosszat. Nekem pl ismeretlen fogalom a kisfizetésből kinyögött albérlet, a rezsifrász és társai. Tehát voltaképpen lehet, hogy nem is jártam rosszul. Persze ma már másképp élünk. Tesómék messze laknak, én meg apám csak szomszédai vagyunk egymásnak.

Anyám mindig mindenben elém helyezte a testvérem. Emiatt a mai napig megfelelési kényszerem van amit a munkahelyemen ki is használnak. Nem tudok sajnos ellene tenni. Emiatt a mai napig harag van benne anyám felé.

29/N

Folyamatosan engem használtak a másik ellen. Bűntudatot keltettek bennem azért, ha kimutattam a szeretetemet a másik szülő, vagy az ő rokonsága felé. Apámhoz a válás után titokban jártam egy ideig, mert féltem, hogy mi lesz, ha ezt anyám megtudja.

Semmilyen ünnepi eseményen (pl. a ballagáson) nem voltak hajlandók együtt megjelenni, vagy ha igen, akkor csak több hétig tartó veszekedések után. Nekem kellett 18 évesen eldönteni, hogy melyik szülőmet hívom meg a ballagásra, melyiket a szalagavatóra.