Már nem bírjuk tovább, mi a teendő?
Előre is elnézést kérek, ha hosszúra sikeredik. :)
Mi együtt élünk a szüleimmel (szüleim, én és a férjem) közösen kitaláltuk kb 5 évvel ezelőtt, hogy béreljünk együtt egy albérletet, úgyis jó a kapcsolatunk, és így nem lenne annyira drága. Idáig minden annyira tökéletesen ment, mindent felesben fizetünk, mindenki intézi a maga dolgát, mindenki magára főz mos takarít, tökéletes volt, mindenben számíthattunk egymásra, ha esetleg valamelyikünk bajba került. (Pl kölcsön kellett nekem, vagy anyukámnak, tudtunk egymástól kérni)
A hely ahol a lakás van, az is tökéletes. Főleg mivel az a hobbym, hogy (saját) sport/munkakutyám kiképzem, egy csomó elfoglaltságunk van. Közben dolgozok ezerrel, és tanulok is, bár most jelenleg ezt szüneteltetem. A férjem is aktívan dolgozik, tanul. Apukám nyugdíjas, anyukám dolgozik még.
Az a probléma, hogy az 1,5 éves unoka állandóan itt van. Ez most lehet "szemétség" tőlem, de szerintem nem normális hogy 1 héten 5 napot van itt, mintha csak bölcsiben lenne... Az anyjának állandóan dolga van, pl körmöshöz kell mennie, vagy hivatalos dolgokat kell intézni, vagy hogy most betegek a bölcsiben a gyerekek, vagy egy évben 5x van házassági évforduló.. :D egyébként nem is őt hibáztatom, a szüleim ilyen vak unoka mániások, akik 0-24 órában akarnak vigyázni a gyerekre, pedig anyukám nincs is itthon soha. Apukám pedig egésznapra bevállalja a gyereket, a gyerek meg egésznap sír az anyja után. Egyszer azért hagyta itt egésznapra a babát, mert főzni akart otthon. Apukám meg nem veszi észre hogy hülyének van nézve. Bár egyébként ez nem érdekel, mivel ő azért nem tiltakozik, mert a gyerekkel akar lenni. Viszont mi nem! Mi nem akarunk gyereket/gyerekeket, de most olyan, mintha lenne. Már reggel a sírással kelt, mindenhol gyerek játékok vannak, zaklatja a kutyámat, zaklat engem is, mert állandóan velem akar játszani, nekem meg kismillió dolgom lenne, de csendben kell lenni mert itt a gyerek... Nem tudok a kutyámmal itthon feladatozni, mert úgy tanítottam, hogy sikeres mozdulat után vakkantson egyet (kézmozdulatra)
Nem tudok mosni, mosogatni, porszivozni, 5 napja nem lehet kiporszívózni a lakást... Éjjel járok dolgozni, hogy napközben legyen időm a kutyára, mert 4x viszem le, plusz pár órát aktívan tanulunk, közben nyelvet tanulok, és azért az éjjeli munka után jó volna aludni is, és habár a házimunka nem csak az én reszortom, mert az is elvan osztva, a saját magam részét még megkell csinálni. Már beszéltem velük, hogy jó volna ezeket a gyerekes napokat velem megbeszélni, mondjuk hétvégére korlátozni, felőlem akkor itt lehetne mindkét nap, mert minden hétvégén megyünk túrázni a kutyával... Akkor azt mondták, rendben. De úgy látszik feleslegesen beszélek, pedig nem egy eltartott, megtűrt személy vagyok itthon, mindenből kivesszük a részünket, lehetne beleszólásunk, de nincsen, a sógornőm is csak a szüleimtől kérdezi meg hogy nem baj, ha a gyerek itt van?! Most meg mi legyen? Nem tudunk külön költözni, mert rohadtul drágák már az albérletek, elképesztő milyen árak vannak, és ha mégis kitudnánk venni, kutyával hova menjünk?! Itt engedélyezték a kutyát, sőt a főbérlő imádja a kutyákat, együtt járunk kutyasuliba... Szóval mielőtt valaki azt mondaná hogy miért nem számoltam erre korábban, nem számítottam arra hogy anyámék így bekattannak. Van egy vidéki házunk is, tulandonképpen az én házam, arra számoltam, hogy ha gáz van, oda megyünk. De közben a másik tesóm összejött egy 3 gyerekes anyukával, lett egy újabb baba is, és kellett nekik a lakás... Most meg annyira levannak égve, hogy nem tudnak elköltözni, megélni alig tudnak. Szóval, oda nem tudunk menni. Pedig ez volt a B terv...
Amúgy bírom az unokaöcsémet, jófej ha épp nem sír és hisztizik, de én nem tudok egy gyerekkel élni, sajátot se szeretnénk. Mi a teendő szerintetek?
válasza:Nehéz helyzet, de úhgy látom, hogy korábban működött az együtt élés köztetek és a szüleid közt, de most van egy pont, amit teljesen másképp láttok. (hogy a sógornőd pofátlan és levegőnek hnéz, az nagyon gáz. Első körben lehet vele beszélnék erről)
Ha nincs eredmény, akkor én a helyetekben elköltöznék a vidéki házba, és cserélnék az öcsédékkel. Szüleid úgyis bírják a gyereksírást, nem hiszem, hogy gond lenne nekik. Ha annyira le vannak égve, akkor akár az albérleti díjba besegítesz nekik, amíg talpra állnak. A nyugalom talán megér ennyit.
válasza:Túl sok lehetöség nincs.
1. Elfogadod ezt a helyzetet és marad minden a régiben.
2. Elköltözöl a saját házadba, a testvéred meg beköltözik a szüleidhez.
3. Elköltöztök külön albérletbe, a szüleid meg maradhatnak, ha akarnak.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ment a zöld, köszönöm!
Sógornőmmel beszéltem már, de ilyenkor bevágja a durcit, igaz, 2 hétig nem is hozza a gyereket (érdekes hogy ilyenkor megtudja oldani, hogy vigyáz rá... :)) akkor meg látom anyuékon, hogy nagyon hiányzik nekik a gyerek. Akkor meg a szívem megszakad... Szóval ez se opció, a sogornőm sajnos nagyon-NAGYON korlátozott...
Egyébként a másik sogornőm se ép, és nem fizetnek nekünk hogy ott laknak, mintha természetes lenne, néha még a villanyszámlát is a szüleimnek küldik el. Én meg már annyit balhéztam ezért velük (legalább a számlákat fizessék már ki, az istenért, ha már van ingyen helyük) hogy fel se veszik nekem a telefont. :D Nem tudom mennyire megoldható ez a kötözködés. Nem lenne ellenemre, legalább lenne egy hatalmas kertem, csinálhatnék kerti akadálypályát, csak sajnos az a gond ezzel, hogy messze van Pestől, ide járunk dolgozni, a férjem napjai csak az utazásról szólnának, és a kutya se szeret nagyon utazgatni. Bár biztos hozzálehetne szoktatni, de mindennap nem tudnánk csak azért jönni hogy bandázzon a haverjaival, ahol van a vidéki ház az a tipikus hely ahol láncra vannak kötve a kutyák és sosincsenek sétáltatva. :D jaj tudom, ebből csak az olvasható ki, hogy panaszkodok. A férjem nem szívesen költözne ki oda, és néztem most albérleteket vidéken, ami kicsit közelebb van pesthez hogy max 1 óra alatt belehessen érni, azok is ilyen 150+,és még a kertbe se lehet vinni kutyát. Pedig a kutya nélkül sehova se megyünk.
Valami olyasmire gondoltam egyébként, hogy ha kényszerből is, segítek keresni egy baby szittert a nagyon nagyon kedves és korlátozott sogornőmnek, és a felét fizetem a díjának, vagy anyáéknak megmondom ha már ennyire levan szarva a véleményem, semmibe nincs beleszólásom, akkor minek fizessük a felét az albérletnek, nem igazságos. Pedig ők nagyon jó szülők, mindig figyelmesek voltak...
válasza:Közös lakásban nem működik az, hogy valamelyik fél olyan plusz személyt lát vendégül rendszeresen, hosszú időre és úgy, hogy a plusz személyhez kell mindenkinek igazoldni, hogy a többi ott lakót erről nem kérdezi meg. EZ akkor is így van, ha a plusz szemly az imádott unoka. Három gyerekem van, nem vagyok gyerekellenes, sőt, de igenis tudom, hogy aki nem akar gyereket és nem szereti őket, annak nagyon zavaró,, ha mégis heti 5 telje snapban hozzá kell igazodni.
Én nem szólnék bele abba, hogy mit cisnál a sógornő és mit csinál a nagyi, de az áthidaló megoldás lehetne, hogy nem a gyereket hozzák hozzátok a közös albérletbe, hanem a nagyi és/vagy nagypapa megy a sógornődékhez vigyázni a gyerekre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!