Mennyire fontos egy gyereknek a külön szoba?

Nekem annak idején a húgommal közös szobánk volt, de olyan aprócska, hogy csak megfordulni lehetett benne, volt egy ágy, egy asztal, egy szekrény meg egy könyves szekrény kettőnknek, és ennyi.

Ezenfelül hálószoba a szüleimnek (mi nem mehettünk be), illetve nappali (ide is csak TV-t nézni mehettünk be engedéllyel) valamint egy kisszoba apunak.

A gyerekszoba ajtaját tilos volt becsukni (mindegy, hogy mindketten bent voltunk, vagy csak az egyikünk), ha pedig a szülők becsukták valamiért, akkor tilos volt kinyitni, mert apu már ordított is, hogy "ott maradsz!".

Ha apu a hálószobában tartózkodott (a gyerekszoba mellett), akkor a gyerekszobába se szabadott bemenni, mert zavarnák a lépések. Ilyenkor nekünk a nappaliban kellett lenni.

Apu néha a gyerekszobában akart lenni, zenét hallgatni, olvasni, ilyenkor mi nem mehettünk be, ne zavarjuk. Szóval ő lehetett mindenhol, mert az az ő háza, mi meg csak ne legyünk útban.

Ugyanígy a fürdőszobában neki volt saját polca és szekrénye több is, nekünk csak egy közös polc anyuval.

Most már felnőtt vagyok, a párommal élek.

Több szobás a jelenlegi lakásunk, így lett egy saját szobám a közös hálószobán felül.

Már 3 éve ez az otthonunk, de még mindig ledöbbenek néha, hogy "istenem, nekem saját szobám van".