Kártékony, vagy jó az alábbi nevelési elv?

Mert te hagytad magad elbeszélni róla, ő meg nem.

Meg látták, hogy te sem züllöttél el, és ezért nála már engedékenyebbek lettek.

Te megfogadtad a tanácsukat, meg akartál felelni, a húgod nem.

Szerintem neki is mondták, csak őt nem érdekelte, így teljesen felesleges lett volna tovább nyaggatni.

Csinálj mindent úgy, ahogy neked tetszik. Ha szólnak érte, tégy úgy, mintha meg sem hallottad volna.

Vannak nyugisabb alkatok, mint te és én, akiknek a szülők mondanak valamit, és - ha az nem totál értelmetlen/veszélyes - akkor azt megteszik, ha a szülők tiltják, nem teszik.

És vannak olyanok, mint öcsém és a húgod, akiknek tiltanak dolgokat, de ha az nekik tetszik, kiharcolják. A tesóink harcosabbak, aktívabbak.

A szüleid közben rá is jöhettek, hogy nem kell a dolgokat annyira előíróian kezelni, emiatt engedtek meg neki több dolgot.

Ennél lényegesebb az alábbi: "Ha hazamegyek, még mindig megjegyzik néha, minek festem magam (korrektor, szempillaspirál)." Ők úgy tűnik, a kontrolláló szülő-gyerek felállásban rekedtek. Én megkérdezném, mi a kifogásuk a fenti minimálsmink ellen, és miért nincs a kivarrt húgod ellen. Gyakori válasz ilyenkor, hogy: Ő ilyen, de te nem szoktaaaad ... Mire a viszont válasz, hogy: Na akkor én meg ilyen vagyok. ... Persze ezt - nálam akár finomabban - a te stílusodban.

Minket a tesómmal egyformán neveltek, de én lázadóbb típus voltam és nem hagytam lebeszélni magam mindenről, mint a tesóm.

Egyébként szerintem kamaszkorban nincs értelme beleszòlni már, hogy mit csináljon a testével. Nyilván maradandó változást nem tehet 18 alatt (tetkó, fültàgìtò, plasztika).

De egy hajfestéssel vagy szempillaspiràllal szerintem kár problémázni.

Azert volt ott a kamaszkor, hogy lázadj. Nem kellett volna azert mindent tanácsot megfogadni.

A

Húgod meg jól teszi, hogy kipróbál mindent amit csak szeretne legalabb 40 évesen lesz mit mesélnije a gyerekeinek.