Szerintetek ezt hagyni kéne, vagy lehet még normális kapcsolat?

Barátommal szüleimnél voltunk ma délelőtt, barátommal kicsit össze szólalkoztunk és anyum pont erre ért be a házba, és rögtön mondta hogy már megint mit csináltam mondom semmit, na ezt mintha megse hallotta volna, mondta hogy mindig miattam veszekszünk és jó, hogy a barátom eltud engem viselni, na erre ideges lettem mert nem csak miattam veszünk össze időnként, ezt mondtam is neki de csak a barátom védte. Ideges lettem és felemeltem a hangom, hogy miért nem lehet egyszer mellém állni? Amikor a barátommal vagyok akkor őt védi, amikor a legjobb barátnőmmel akkor őt, tehát én mintha nem is a lánya lennék..na amiért felemeltem a hangom megütött, és csak kiabált tovább, hogy nem vagyok normális és a barátom csoda, hogy elvisel. Öltöztünk és jöttünk el, mert amúgy is munka előtt még barátomékhoz be kellett ugrani, anyum meg egyszer csak megszólal, hogy a házból is kifog tiltani.. Én meg csak néztem, hogy egy szülő hogy mondhat ilyet a gyerekének? Se nem drogozok, se nem iszok, nem loptam meg őket pénzzel és ilyet mondani, hogy ki fog tiltani? Épp hogy eljöttünk hív anyum, hogy kiveszi a számlájáról az összes pénzem és csináljak vele amit akarok, meg éljek nyugodtan belőle. Holott van nálam pénz kajára, azért nem lett az összes kivéve mert annyira nincs szükségem plusz gyűjtök. Egyébként soha nem áll mellettem, pár hónapja volt egy olyan, hogy barátommal össze kaptunk és úgy gondoltuk, hogy mind a ketten legyünk otthon hogy lenyugodjunk, anyum meg kérdezte hogy hogy nem jött barátom, mondom neki hogy picit össze vitáztunk, de semmi vészes. Erre az első kérdés rögtön az volt, hogy mit csináltam.. Úgy gondolom hogy nem csak én lehetek hibás.. Ráadásul ha van egy lányom akkor rögtön nem azt kérdezem, hogy mit csináltál, hanem hogy a fiú mivel bántott meg? Legalábbis szerintem nem mindig engem kéne hibáztatni, úgy hogy nem is tudják mikor min kapunk össze.