Mit csináljak anyámmal?

Az első kirándulásomra (osztállyal) nemrég engedett el, úgy, hogy azt mondták, kötelező menni. Soha nem jártam sehol, nem aludtam nélküle, 18 évesen. Ragaszkodik hozzám, mindentől tilt, barátaim sem nagyon lehettek. Apám nem tudja megpuhítani, csak feldühíti, együtt lakunk, de már évek óta nagyon rosszban vannak.

Az a helyzet állt be, hogy végre a nyáron találkozhatnék egy barátnőmmel, másfél év után. Tudom, átlagban nem sok, de nekem sokat jelent a barátságunk, rengeteg helyzet volt, amikor csak rá lehetett számítani. 100 km-rel odébb lakik, így már három hónapja mást sem csinálok, csak az utat tervezem, árak után nézek, időpontok után, próbálom kiszűrni, hol nem fognak esetleg menni a járatok építkezések miatt stb. Apám megengedte, próbált tanácsot is adni, de az ő szava ilyenkor nem sokat ér. Az útra is van pénzem és zsebpénzem is, készültem, mégcsak nem is alszok ott, estére haza jövök. Anyám persze kiverte a biztosítékot, mikor elmondtam neki, leordított minden csavargó ringyónak, nem mehetek sehová, mindent megtagadok, erőszakos vagyok, minden pénzt elakarok verni, az a pénz másra fog kelleni. Amit még nem is ő adott. Az egész városon keresztül képes volt leordítani (kisváros), mondta, hogy így nem mehet tovább, és akkor valamelyikünknek el kell mennie. Estére lenyugodott és valamennyire békésebb lett, de abban a tudatban van, hogy most akkor a szentbeszéddel, amit rendezett, lebeszélt az útról. Nem szeretném, ha jobban megsértődne, vagy esetleg tényleg elhagyna ilyen miatt, de tudom, hogy ha megpróbálnék még egyszer beszélgetni vele, talán még rosszabb lenne. Közel állok ahhoz, hogy az adott nap egy szó nélkül felszálljak a buszra.