Hogyan kezeljem, ha a nővérem nem fogadja el a páromat?

Több, mint fél éve vagyunk együtt a barátommal, akit a testvérem már a kapcsolatunk legelejétől kezdve folyamatosan kritizál. Eleinte nagyobb figyelmet fordítottam a véleményére, mert mégiscsak más szemmel látja a dolgokat, mint én a nagy rózsaszín ködben. Úgy voltam vele, hogy neki talán feltűnnek azok a dolgok, amik nekem nem, de egy idő után meguntam, hogy nem talált a páromban szinte mást, csak kritizálni valót.

Akárhányszor rákérdeztem, hogy mi a konkrét problémája vele, azt a választ kaptam, hogy fura, mert nem beszédes (holott a család többi tagjával jól kijön, sokat szoktak beszélgetni), meg csak úgy fura.

A fülembe jutott, hogy a hétvégén egy hónapokkal ezelőtti történeten lovagolt. A barátom kezében tört el az ezer éves konzervnyitónk, amit a napokban édesanyám szeretett volna használni. Nem találta, ezért megkérdezett, hogy láttam-e, akkor mondtam neki, hogy ki lett dobva, mert eltört. Ennél jobban nem részleteztem, mert szerintem tök felesleges információ, hogy kinek a kezében tört el. Eltört, kész. Pár napja szóba jött anyukám és nővérem között a konzervnyitó valami miatt, nővérem pedig röhigcsélve megjegyezte, hogy anyu kérdezzen meg engem, mi lett vele, kíváncsi lesz, mit mondok majd.

A másik beszólása egy fénykép miatt volt. Nővérem mutatott egy képet anyukámnak, amin a párom és a kutyája látható, egy "Nézd, olyan bamba, mint a kutyája!" kommentár kíséretében. Ezen akadtam leginkább fenn, mert mégis hogy jut eszébe, hogy bárkit is így véleményezzen?

A nyáron felmerült egy közös nyaralás lehetősége (nővérem és a párja, mi ketten). A barátom nem szeretett volna "közös" nyaralást, valamint akkor kezdett a munkahelyén, így mi passzoltuk a dolgot. A nővérem ezt személyes sértésként élte meg, merthogy a barátom VELÜK nem akar nyaralni menni, holott ilyesmiről szó sem volt. A fejemhez vágta, hogyha a barátom nálunk lesz, akkor inkább ők haza sem látogatnak, nehogy közösködni kelljen...

Ez csak három példa, de folyamatosan felhoz olyan dolgokat, amik hónapokkal ezelőtt történtek. Kiragadt momentumokkal dobálózik, amik másnak talán fel sem tűntek akkor. Rendszeresen kérdezgeti, hogy mennyire komoly ez köztünk, "fogadjam el, hogy ez van?".

Kezdetben próbáltam annak betudni, hogy szokatlan neki ez az egész helyzet (ez az első párkapcsolatom), félt, jót akar, de azt hiszem, túl lett tolva. Érzem, hogy kicsit megromlott a kapcsolatunk emiatt.

Hogyan kellene lerendeznem ezt vele? Nyilván fontos számomra, ahogy a véleménye is fontos, de ugyanúgy a párom is az.

23/L