Miért rossz a kapcsolatod a tesóddal /tesóiddal ? (ha rossz egyáltalán)

A nővérem azt hiszi ő a világ közepe és mindenkinek parancsolgathat felnőttként is. Kicsiként még hallgattam rá, de mikor 28 éves létemre is meg akarja mondani hogy hogyan éljek az már több a soknál. Ráadásul undorítóan bunkó és érzéketlen is. Például ha megkérdezi mi most a kedvenc zeném én meg elmondom neki, akkor visszakézből az a reakciója hogy az jó szar, fúj de gáz az ízlésem stb. Ilyen emberek nem kellenek az életembe. Szerintem a féltékenység beszél belőle egyébként. Míg nekem 2 diplomám van, jól fizető állásom, egy megbízható, dolgos férjem és jó alakom, addig ő az okjs képzésével minimálbérért dolgozik, és este a tutyimutyi papucs férjéhez megy haza, és alvásig zabálnak és híznak:D

Jelenleg ott tartunk hogy a családi eseményeken találkozunk és kész. Nem is beszélünk.

Nálunk a szülők rontották el.

Nagyon jó gyerek korunk volt és akkor még nem nagyon tűnt fel , de ahogy tinik lettünk ő volt a világ közepe. Ő mindent megkapott amit akart, neki a koliba hátizsákkal pakolták a kaját, ő használhatta az összes cuccom . Neki fizettek mindent. Nekem nem. Egyik nap megelégeltem és nagyon össze vesztünk fizikailag ..ez volt 4 éve.

Aztán két évig nem is beszéltünk....nagyon szr időszak volt , azóta elköltöztem otthonrol. Egyszer bocsánatot kért de akkor nagyon haragudtam rá. Aztán kicsit később kezdeményeztem nála, nem sikerült..

Most kicsit érettebb fejjel máshogy látjuk a dolgokat és végre jobb a kapcsolatunk de sosem lesz az igazi :(

Nem számíthattam egyikre se soha.

Nővérem engem használt fel a sunnyogásaira. Ha volt valami rám kente.

Igazából nem alakult ki feléjük kötődés... Nem szeretem őket.

Nem beszélek velük és nem is érdekel.

Nővéremmel gyerek miatt próbáltunk jóba lenni,de állandóan kunyerál, meg anyát szidja... ( Persze van, hogy jogosan)

Én mindig segítettem, pénzzel is. Soha egy köszi vagy rohadj meg se jött vissza nem is érdekel

Csak az esik rosszul, hogy nekem szarok a testvéreim, nem számíthatok rájuk, nem találkozunk. Sokszor irigykedik mikor tesók mennek bulizni, meg nyaralni meg stb.

Olyan mintha egyke lennék...

Nem nagyon keresnek maguktól, az nagyon kivételes, ha én érdeklődöm felőlük sincs pár mondat után nagyon miről beszélgetnünk. Gyerekkorunkban amúgy is mindig úgy éreztem, hogy én vagyok a családból kitaszított, pedig semmit nem tettem soha ellenük vagy azért, hogy így legyen.

Nagy ritkán általában családi alkalmakkor találkozunk évente párszor, akkor megy a felszíneskedés meg a jópofi, mintha minden rendben lenne és ez így lenne normális.

Nekem fáj, hogy ez így alakult, de nem hiszem, hogy ez már változni fog. Lehet nem is akarom már, hogy ez változzon.