Egykék, szerettetek volna testvért?

Nem, soha. 33 vagyok, nem hiányzik így, felnőttként sem egyáltalán.

Gyerekként sem akartam soha, a rokonok mindig kiröhögtek, ha megkérdezték és tiltakoztam. Egyszer anyámnak volt egy rosszul léte egy családi összejövetelen, mindenki egyből arról kezdett dumálni, hogy biztos terhes (leesett a cukra, nem az volt) emlékszem, hogy halálra voltam rémülve is a gondolattól.

Nem azért, mert annyira magamnak akartam a szüleimet vagy ilyenek. Én nem szerettem sose a kisgyerekeket, babákat, nem akartam, hogy egy folyton ott legyen és foglalkozni kelljen vele stb. stb. Unokatesóknak, barátoknak sokszor volt kistesója és amúgy tök rossz volt, folyton ránk volt lőcsölve, hogy vigyázzunk rá, ha elesett, vagy bármi ilyen történt le voltunk bacva, hogy nem vigyáztunk rá rendesen, folyton az ment, hogy ezt ne csináljuk, azt ne csináljuk, ő még nem tud olyan gyorsan... ölték egymást, veszekedtek. Nyilván sok-sok pozitívuma is van egy testvéri kapcsolatnak, de nekem mindig valahogy a negatív jött át jobban, soha nem vágytam rá. Sokan mondják, hogy felnőttként gondolják majd az egykék, de nem. Több felnőtt testvéres ismerősnél abból van a botrány, hogy öregedő szülőknél még meg se haltak, de már a pénzért, házért ölik egymást, egyik a tájára se néz, a másik gondozza, mossa a fenekét, de a nyugdíjat a másik is számolná stb. Szóval, én tök boldog vagyok, hogy kimaradok ebből az egészből.

A szüleim mindketten egykék és ők mindenképpen legalább 2 gyereket akartak így 2-en is lettünk tesómmal. Én azt érzem nagyon, hogy nagyon kicsi a család. A szüleim egykék, nincsenek ugye nagynénik, nagybácsik, unokatesók. De még a nagyszüleimnek is (mind a 4-nek) csak 1-1 testvére volt, azok közül 2-nél egyáltalán nem lett gyerek, 1-nek igen de ők a világ másik végén élnek és csak anyukám egyetlen unokatestvérének van 2 gyereke, akik a közelünkben élnek, szóval nekem még csak másod unokatestvérből is csak kettő van, másoknak meg még azokból is tucatnyi.

Szóval bár nem egyke vagyok, bennem nagyon megvan ez, hogy kicsit nagyobb családot szeretnék, mondjuk 3 gyereket. A legjobb barátaimnál azt látom, hogy tök jó, hogy kicsit nagyobb családjuk van és vannak unokatesók, egyéb rokonok mindenfelé.

Sosem szerettem volna. Tök jó gyerekkorom volt, meg normális szüleim voltak, nekem nem hiányzott semmi az életemből. Ezerszer inkább egy normális nagypapát kívántam volna testvér helyett, mert hogy alkesz volt és amikor ott voltam, féltem tőle. De ennyi.

Mikor idősebb lettem már sokat aludtunk egymásnál testvéres gyerekekkel és amit ők leműveltek otthon, nekem sokkoló volt. Egész nap veszekedtek, verekedtek, árulkodtak, sírtak, én sosem láttam egy őszinte jó testvér "pillanatot", bár biztos volt olyan is. Most már csak Facebookon tartjuk a kapcsolatot, és ők évente egyszer találkoznak karácsonykor az anyjuknál, ennyire jó a kapcsolatuk...