Egykék, szerettetek volna testvért?

Gyerekkoromban szerettem volna.

Kamaszkorom óta tudom, hogy nagyon, de nagyon nem lett volna jó egy testvér. Édesanyámmal együtt így is nehezen férünk el a 40m2-es, másfél szobás lakásban, nem kell ide még egy testvér is.

Kiskoromban viszont sokszor egyszerűen nem volt kivel játszanom. Az iskolában nem sikerült beilleszkedni, nagymamám 11 éves koromig dolgozott, édesanyámnak volt jobb dolga is (munka + utána tanulás, mert a napközi semmire nem volt jó...), az idősebbik nagynéném játszott velem sokat, amikor épp ráért, de az sem sokszor volt, mert amúgy külföldön dolgozott.

F

Nem, engem ez soha nem érdekelt. Anyukámnak elég volt egy gyerek, maximum kettőben benne lett volna, de miután elváltak apámmal (mert megcsalta), inkább nem vállalt be még egyet és milyen jól tette. Utána kis ideig újra együtt voltak, olyan 8 éves lehettem, amikor apám újra elkezdte a gyerek témát, ő 2-3 gyereket akart volna.

Mindig is jól megvoltam egykeként, sosem vágytam testvérre. Ha lenne egy nálam csak pár évvel idősebb vagy fiatalabb testvérem, az más lenne, mert együtt nőttünk volna fel, de később, nagyobb koromban meg pláne nem kellett volna.

Lehet, hogy majd valamikor a közeljövőben lesz féltesóm, mivel apukám felesége fiatalabb és szeretne gyereket, de olyan hatalmas lesz köztünk a korkülönbség (minimum 19 év, de lehet, több), hogy soha nem lesz köztünk normális testvéri kapcsolat, nem is fogok velük élni.