Ha a húgom bulimiás (feltételezés), akkor vele beszéljem meg, vagy szóljak egyből anyunak? Nagyon kínos helyzet, tanácstalan vagyok.

Én 18 éves lány vagyok. Az utóbbi hónapokban tűnt fel nekem, hogy a húgom (16), rengeteget eszik, és közben láthatóan fogyott. Van futópad a szobájában, olykor éjszaka is hallom, hogy fut, mellé nagyon sokat tornászik. Anyuék szerint a mozgás miatt fogyott. Amikor együtt vacsizunk, utána ő egyből a mosdóba megy. A szüleink a földszinten vannak, a mi szobáink az emeleten, van külön fürdőnk, ezért nekik nem tűnik fel a dolog. Én szoktam hallani, ahogy hány, és a szagot is éreztem már néha, mikor utána bementem. A szobájába ha átmegyek, ott is sokszor kajaszag van, tehát nem csak annyit eszik, amit látunk, hanem szerintem a zsebpénzét is kajára költi és sunyiban eszik a szobájában. Ez azóta tart amúgy, mióta barátja van. Szerintetek mit csináljak? Beszéljem meg vele a dolgot, vagy szóljak anyunak? És milyen hangnemben, milyen szavakkal kéne ezt megfogalmaznom, hogy annyira ne legyen kellemetlen?