Mit tegyek ilyen helyzetben?

A szüleim kapcsolata sosem volt túl fényes.Sok volt a vita,testi bántalmazás stb.Apám itt és drogozott,emiatt voltak cirkuszok.Anyum pedig egy gyengeakaratú nő,eltűrte mindezt.

Az utóbbi években ez még jobban felerősödött,súlyos testi sértés majd sok más rendőrségi,bírósági ügy lett belőle.Rokonoknál éltünk 2 hónapig,ekkor távolságtartás volt apám ellen.Majd anyaotthonba mentünk ahonnan azonnal vissza is jöttünk a körülmények miatt.Így a gyámhivatal is védelembe vett minket.Albérletbe költöztünk,nem tartottuk a kapcsolatot apámmal.De egyszer aztán anyám újra beszélt vele,találkozókra vitte a testvéreim..és odáig fajult hogy egyik napról a másikra ide költözött az apám aki miatt indult ez az egész.A konfliktusok újra kezdődtek,a történteket dobálják egymásnak..a múlttal törődnek.Az albérletet nehezen tudjuk fizetni,ezért szó esett arról is hogy visszatérünk a házunkba ahonnan eljöttünk a dolgok miatt.

Szörnyen érzem magam,csak miattuk..ott kellett hagynom egy erős gimnáziumot és estire mennem.Szinte én neveltem a 4 éves kishugom..de ezt a két évet már nem fogom bírni.Tartok attól hogy állami gondozásba kerülünk a történtek miatt,és szinte érzem hogy ez a nagy kibékülősdi még durvább dolgokba fog átcsapni mint a múltkor.

Itt akarom hagyni őket,a saját jövőmmel foglalkozni nem pedig hagyni hogy teljesen tönkretegyenek.De tanácstalan vagyok az ügyben hogy mit tehetnék,hisz gyorsan kell lépnem..nem várhatok évekig mert akkor teljesen tönkre fogok menni.Van egy srác,aki szerelmes belém..ő mindenben mellettem áll..de nem szeretném hogy azt érezze csak menekülök hozzá...Mellesleg,munkát keresek..gyárban fogok dolgozni hogy legyen pénzem és tudjak lépni..de már nem akarok velük élni..mondjam nekik azt hogy külön albérletbe akarok költözni? Apám a múltkor fel hozta ezt mint opció pedig nem is hoztam szóba a terveim...