Amelyik családban több gyerek van, ott tényleg úgy van, hogy minden egyes többedik baba a már meglévő gyerek rovására születik?

Nálunk határozottan ez volt, annyivan megspékelve, hogy onnantól kezdve kamaszként rám sózták a kicsit, úgyis otthon vagyok. Ja, bmeg tanulnék, elmennék diákmunkára, edzésre, a barátaimhoz, nem pedig minden szünetben egy dedóst nevelnék.

Máshol meg normálisak a szülők és minimális konfliktus van ebből.

Van nagycsaládos barátnőm, amióta ismerem, a saját kisebb testvéreit meg unokatestvéreit pesztrálja, mert "ez az elvárás" anya-apa felől, ő meg képtelen nemet mondani (húszon felőli nő).

Szerencsétlennek életében nem volt még párkapcsolata, mert nem fér bele, meg ugyan, ki akarna olyan barátnőt, ahol a majdnani közös élet 5 másik felsős köré van szervezve.

A másik oldalról meg nyernek is vele rengeteg dolgot: megtanulnak együttműködni, osztozkodni, konfliktust kezelni. - vagy gyilkolják egymást 0-24, mert semmi közös metszetük, témájuk, ezen kívül a személyiségük is totál eltérő.

Mint a két testvérem: még 16-11 évesen sem lehetett kettesben hagyni őket, mert két percen belül már ordítottak egymással.

Külön külön és velünk jól kijöttek, de egymással nagyon nem. Tűz és víz, ráadásul mindkettő lobbanékony máig.

Már nem élünk otthon, de ők ketten a családi összejöveteleken kívül nem is találkoznak.

Kevesebb idő jut arra, hogy egyenként foglalkozzanak a gyerekekkel. Nem alakul ki olyan belsőséges, szoros kapcsolat, mint amikor csak egy vagy kettő van.

Nincs elég hely. Tegyük fel van 5 gyerek. Van mindegyiknek külön szobája? A legtöbb esetben nem. 1-2 szobában nyomorognak. Nincs magánéletük.

Mondhatni 1 centire mellettük gyártja a kölyköket anyu és apu.

Az idősebb gyerek automatikusan ingyen bébiszitter lesz. Hozza, vigye a kisebbeket oviba, suliba meg mi egyebek.

Nincs pénz a nagyobbakra, menjenek el dolgozni, jarjanak levelezőre, és húzzanak már albiba mert nem férnek el tőlük.

Legkisebb gyerek vagyok több testvérrel, a legfiatalabb is kilenc évvel idősebb nálam. Valószínűleg nem terveztek engem, de mint egyedüli lányt, megtartottak.

Gyerekkorom óta babusgattak és kivételeztek velem az idősebb testvéreim rovására (csupán abban is, hogy én mindig kaptam mindenféle édességet, ők nem, mert már nagyok, stb.), emiatt a legfiatalabb bátyám mindenképp utált huszonéves korunkig, a többieket nem tudom, de biztosan sokszor bosszantottam őket is.

Szegény családból jövök, a testvéreim kamaszkoruk óta dolgoztak iskola mellett és középiskola után, én nem, mert nem kellett. Szóval én egyértelműen igent mondok, a testvéreink rovására született kb. mindenki a családunkban.