Mi lesz így velünk, velem és a testvéremmel?

Nem hiszem hogy az érzésein tudsz valtoztatni. Azt viszont tudod kontrollálni hogy mennyi pénzt adsz mert azt fogod eszrevenni hogy a tesód kihasznál. Mennyivel es mivel tamogatjatok őket? Ha egyikőtök közel lakik és átjár füvetnyírni vagy takarítani az is támogatás. A penzt pedig számlára vagy másra koltik a szüleid? Redszeresen vagy csak néha kell nekik pénz? Egyaltalan milyen összeg?

Azzal hogy lediplomáztál meg nincs vége. Kell egy saját ház ami nem a banké, lesz esetleg neked is gyereked akit majd el kell tartani, vannak egyéb terveid amiket meg akarsz valosítani..

Rossz már az alapfelvetésed is.

Nem KELL segíteni a szüleiteket, hanem segítheted, ha akarod és annyival, amennyivel akarod. Ha nem segíted őket, az is a te dolgod, ez független attól, hogy a testvéred mennyiben segíti őket.

Mellesleg nem értem, hogy jön ehhez az egészhez, hogy ki mit kezdett az életével, ez mindenkinek egyéni problémája. Te is keresettél volna valakit, aki elvesz és eltart, nehogy már a testvérednek kelljen rosszul éreznie magát, ha nekik ez megfelel, hogy ő így él. Az ő döntése.

Ha úgy érzed, igazságtalan mértékben segítesz, ne segítsél te se annyit.

És ha ilyen sz*r szüleid vannak, hogy menekülnöd kellett otthonról, és az se érdekelte őket, Van-e mit enned, van-e hol aludnod, minek segítenéd öket egyáltalán?

Rájuk se néznék.

2. Amirol te beszèlsz az a kisemmizés. Nekem a pofámrol leégne a bőr ha örökséget szóbahoznám a még elő szüleimnek. Majd ők eldontik hogy akinek adják, nem kell nyomást gyakorolni rajuk.

Kèrdező azt se tudjuk milyen összegrol van szó. Annyit kell adni amit simán tudsz nélkulözni. De ha teher akkor nem. A testver velemenye már nem számít itt. A szülők mit gondolnak a helyzetről, egyaltalan elvarjak a támogatást, es ha igen milyen szintén?

Igaza vana 9003-asnak. Ha te úgy érzed, segíteni AKAROD a születietek, akkor segtísd őket, de ne várd el a húgodtól!

Azt írod, családi okokból hamar elköltöztél, és a leírás alapján nem igazán támogattak titeket semmivel. Ha te ennek ellenére támogatni akarod őket, szíved joga, de nem kötelessége a húgodnak ugyanazt mellétenni, és ennek semmi köze ahhoz, hogy ki mit kezdett az életével és mire vitte. Ha van miből, akkor se köteles egy fillért sem a szüleidre költeni, elsősorban a leszármazó tartása a kötelesség, nem a felmenőé. Az, hogy te ezt esetleg anyagi oldalról megközelítve lemeccseled a szüleiddel mondjuk egy tartási szerződéssel az örökség fejében, a ti dolgotok, ha nem, az is.

Ha annyira akarod segíteni a szüleidet akkor tedd meg amennyire csak tudod, de ha a tesód nem akarja akkor ne erőltesd, hagyd hogy élje a saját életét. Viszont ha később a szülők már nem lesznek akkor a testvéred ne toporogjon ott az örökségéért. Persze ezt még időbe el kell intézni hogy a szüleid ellátásáért cserébe minden a tiéd legyen, tehát a nevedre kerüljön az ingatlan, meg más egyéb ingóságok cserébe amiért eltartod őket, és onnantól kezdve minden feladat rád hárul, de ezt persze alaposan meg kell gondolnod hogy tényleg tudod csinálni meg akarod-e így. Ez rajtad áll.

Az hogy a tesód így áll a dolgokhoz hogy csak úszik az árral, gyereke van, eltartja a férje ez az Ő döntése, csak később ne álljon neki sírni ha akkor jön rá hogy tennie kellett volna valamit még amikor fiatalabb volt.

Most mi a kérdés? Segíts a szüleidet, ha akarod, ha meg nem, akkor ne. Mi köze a te szándékaidnak a tesódhoz meg az életéhez?

Azon meg csak te tudod túltenni magad, hogy igazságtalannak érzed az életedet - bár nem világos, miért. Megküzdöttél a dolgaidért, jobban élsz és jobbak a lehetőségeid, mint voltak, és mégis azon sajnálkozol, hogy a tesód bezzeg milyen, és biztosan irigy rád. A leírásodból meg a lenézés süt a tesód és önsajnálat magad iránt. Szerintem ezt kéne feldolgoznod.

(És nem, nem kötelező segíteni a szüleidet... így nincs mit igazságtalanságnak érezned.)