Mi lesz így velünk, velem és a testvéremmel?

Hagyd ezt abba! Ne csinálj magadból mártírt bűntudatból vagy bármiért. Te ismered a szüleid, mi nem tudjuk, van értelme egyáltalán őket támogatni? Az eltúlzott lelkiismeretfurdalás sosem vezet jóra. Kezdd el feldolgozni a traumáid, akár szakember segítségével (sőt ajánlom, hogy azzal), mert így sosem fogod elengedni mások kezét, és mindig a régi dolgok fognak irányítani.

Őszintén? Az kevés, hogy eljöttél onnan fizikailag, ha mentálisan még ott vagy.

en nem ertem ezt a mai mentalitast, hogy nem KELL segitened az (idos) szuleidet.

de, igenis kell. Ok jellemzoen baromi sokat aldoztak erted, mar csak azt, hogy vilagra hoztak, felneveltek (valahogy).

Igenis tartozunk a szuleinknek azzal, hogy idos korukban segitjuk oket, ahogy ok is tettek velunk gyerekkorunkban.

Nem azt mondom, hogy nekunk kotelezo apolni vagy pelenkazni oket melo es csalad mellett (hozzateszem, ezt regen nagyon sokan megcsinaltak, amikor meg nem voltak idosotthonok), de igenis gondoskodni kell roluk, hogy a megfelelo ellatast megkapjak, ha elszegenyedtek, akkor legyen hol lakniuk, enniuk, melegedniuk.

neked is jol fog esni, ha majd idos korodban a gyereked neha rad nyitja az ajtot.

kedves kerdezo, neked egy masik posztban valasozlok mert erre gondolom jonnek majd a negativak.

kerdezo:

en kicsit hasonlo cipoben voltam azzal a kulonbseggel, hogy a nagymamamrol es az unokatestvereimrol volt szo. Anyam tesojak kb lexartak szegenyt, pedig egy nagyon jolelku idos asszony volt, en imadtam.

vilag eleteben csak adott es szeretett, mindenkit. a nagybatyamekat es csaldajukat is, pedig rohadtul nem erdemeltek meg, de o is a gyereke volt. ez akkor rosszul esett, de ennek ellenere nem fordultam el tole, elete utolso 13 eveben, amikor viszont ok mar igen mi vigyaztunk ra, ferfi letemre volt, hogy en pelenkaztam at, mert anyam nem akarta idosotthonba adni. Otthon, a szerettei koreben ment el.

En amig elek buszke leszek ra, hogy ott voltam mellette, amikor szuksege volt ra, es akkor is amikor elhunyt - a sajat gyereke sem volt kepes eljonni, unokatesoim is csak a temetesen jatszottak a nagy eposzt meg sirtak, kozben tizen eve ra se nyitottak az ajtot.

Ezzel csak azt akarom erzekeltetni, hogy

- nyugodtan tegyel meg mindent a szuleidert, amit ugy erzel, hogy meg akarsz es meg tudsz tenni, ne az orokseggel foglalkozz es ne azzal, mit ad a tesod

- nyilvan ha ez mar tobb annal, hogy hetente 1x bevasarolsz nekik meg rajuk nyitod az ajtot, hanem pl eltartod vagy te intezed az idosotthonukat, akkor meg kell veluk higgadtan beszelni, hogy te ugy latod, hogy a tesod cseszik erre az egeszre, igy a korrektseg jegyeben szeretned ezt tisztazni veluk vagy akar a tesoddal egyutt.

ez fajdalmas es nehez, konfliktusokat szito beszelgetes lesz, de erdemes meglepni

- hidd el, ha majd visszanezel es te elmondhatod, hogy megtettel minden toled telhetot, nem az fog erdekelni, hogy a tesod mit tett vagy mit nem.

sok sikert!

"Igenis tartozunk a szuleinknek azzal, hogy idos korukban segitjuk oket, ahogy ok is tettek velunk gyerekkorunkban."

Nem, nem tartozik senki semmivel a szûleinek, csak mert megcsináltàk és felnevelték, ezt ugyanis nem az illető kérte,hanem a szülők akartàk, ezért nem jàr hàla. Az pedig, hogy felneveltek valakit annak minden áldozatával, az a minimum, ha már világra hozták azt az új életet, jóhogy nem valami extrának tudjuk be a felnevelés.

Én pont azt a középkori mentalitást nem értem, miért kellene bárkinek segíteni, csak mert felnevelt valahogy, ami egyébként a saját döntése/vágya volt. Ez alap. Nyilván a szeretője, jó szülők gyermekei segíteni fogják a szüleiket idős korukban, ha tudják, nem hálából, hanem szimpla szeretetből (!), de ehhez olyan szülőnek kell lenni, aki nem csak kaját adott meg zsebpénz, hanem szeretetet is.

Tetszik vagy sem, elmúltak már azok az idők, amikor a társadalmi nyomással foglalkoztak az emberek, ma már nem elég világra szülni valakit, aztán nevelni szeretetlenül, bántva, önzőn, mert az illető nem fogja a sz*r szüleire rányitni az ajtót, ezért sem árt az embernek csak akkor gyereket vállalni, ha magába tud nézni idönként és felülvizsgálni a viselkedését.

Jó, ez mondjuk nem igaz, mert még mindig van, aki akkor is segíti a szülőjét, ha rossz gyerekkora volt és rossz a kapcsolat, de azért egyre többen merik felvállalni, hogy mivel rossz szüleik voltak, ezért nem érdekli őket a sorsuk és tojnak rá, ki mit gondol.

Igen, már leírta a kérdèsben hogy szive szerint nem segítene az annyának, csak a testvére miatt teszi aki most kihasználja ezt.

Szerintem kell mèg egy kis idő hogy rájöjj hogy egy kicsit miszály önzőnek lenni. Hogy nem csinalhatsz mindent úgy hogy másnak jó legyen. Jó legyen anyukádnak es a tesodnak is kivéve neked...