13 éves fiamnak kishúga érkezik. Van valaki, akinél ekkora volt a korkülönbség? Hogy fogadta a tini srác? Mit tehetek én, hogy jó kapcsolatuk legyen?

Gondolom külön szobájuk lesz a gyerekeknek. A fiad szobájához legyen kulcs, és bármikor zárhassa, ha akarja. Akár azért, mert tanulni akar és ne zavarja a kistestvére, akár azért, mert elmegy otthonról és nem akarja, hogy a kistestvére feltúrja, tönkre tegye a holmijait. Értelemszerűen ti se engedjétek be oda a kislányodat a nagyfiad távollétében.

Emellett legyenek családi programok is persze, hogy ne idegenként nőjenek fel egymás mellett.

Legyen időd a kisbabád mellett a fiad kamaszkori világfájdalmait is meghallgatnod.

Unokatestvéreimnél hasonló a helyzet: a fiú már 12 éves volt, amikor a húga megszületett (hasonló okokból, mint nálatok).

Sokat nem foglalkoztak egymással: gondolj bele, amikor a srác 15-16 éves lett, elkezdett bandázni a falubeli fiúkkal, meg nézegetni a lányokat, "járni" egyik-másikkal, a húga akkor kezdte az óvodát. A srác középiskola után kirepült otthonról, ment főiskolára - a húga akkor lett általános iskolás.

Felnőtt korukra "értek össze" korban, most már teljesen jó a viszony közöttük, de sok közös gyermekkori élményük nincsen.

Az előző válaszolók jó tanácsokat adtak: ne legyen kötelező bébiszitterkeni a fiadnak a baba mellett, biztosítsátok a nyugalmát - mert ő épp a kamaszkorban van ugye, és amennyire lehet, neki is jusson idő kettesben apával/anyával, mert nem csak a baba van a világon.

Én pont így vagyok, csak én a kishug vagyok, akinek van egy 13 évvel idősebb bátyja. Nekem a fő emlékem az kiskoromból, hogy rengeteget menőztem a bátyámmal általános iskolás koromban, az osztálytársaim, barátaim meg odáig voltak érte, ez sztem tetszett tesómnak. :D Volt hogy ő jött értem a suliba, gyerekkoromban nagyon ritkán vigyázott rám egyedül, Anyu nem terhelte ilyennel sztem. Van videofelvétel rólunk 1 éves koromból, ott játszik velem, viccelődik, és általánosságban is ilyen volt a viszonya velem. Az igaz, hogy kicsit idősödnöm kellett mire összeértünk. De pl mikor lányt hozott haza, akkor meg ő tudott büszke lenni rám, mert elég cuki kislány voltam, és mentem barátkozni a barátnőivel, akik meg értem voltak oda emlékszem. :D Mikor lett egy kislánya, én még csak 8 éves voltam, és nagyon jókat játszottam a kislányával,a kis korkülönbség miatt nagyon jól elvoltunk, odáig voltam érte, és sokat tudtam segíteni egész nagyobb koráig.

A lényeg sztem is az, hogy ne fogd be bébiszitternek a fiad. Ha akar, majd segít, de hadd legyen normális gyerekkora. A szeretet meg úgyis kialakul. Ja és azért ne mellőzd a fiút se, rá is szánj időt, hogy ne érezze magát elhanyagolva a kicsi mellett. Ez fontos, hogy ne alakuljon ki féltékenység emiatt irányába.

Mondjuk ezt nem az idegenek fogják neked megmondani. Ez belülről, belső tartalékból, érzelmi világból kell jöjjön. Szomorú, hogy megbeszélned sincs kivel és az interneten vársz megoldásokat. Végtelenül szomorú.

Nektek érkezik még egy gyermeketek, nem a fiadnak testvér.