Van olyan, akinek fiatalon halt meg a testvére? Hogy dolgoztátok fel? És a szülők?
Részvétem :(
Anyukádnak nem tenne jót, ha többet vele lennél?
válasza:Részvétem
Talán ha szerezne egy kisebb kutyát akivel többet kell foglalkozni lekötné a figyelmét, na meg ha többet látogatod az is segít.
válasza:azt hiszem a gyereke halálába egy szülő sem képes soha teljesen belenyugodni.
borzalmas lehet, nem kívánom senkinek
a neten vannak blogok ahol írnak erről szülők, testvérek
talán ha velük felvennéd a kapcsolatot esetleg
ők jobban megértenék
válasza:Részvétem.
Szerintem is egy kisállat, amivel foglalkozni kell, jó ötlet. És Te is próbálj meg vele többet lenni, programokat csinálni, éreztesd vele mekkora szükséged van rá. Adj ki neki feladatokat (ezt varrd meg, segíts ebben, segíts abban) és akkor máris hasznosnak érzi magát.
válasza:Apukám öccse 26 évesen halt meg rákban. A mamámék teljesen kiborultak. Én egy évvel később születtem és a mamáéknak én voltam a legjobb vigasz ami ilyen helyzetben lehet. 25 évvel később még mindig sír a mama , de talán én segítettem nekik nagyon sokat , főleg az elején.
Szerintem ha lesz gyereked pár éven belül, talán rendbehozza( már amennyire lehet) a szüleidet. Egy kutya vagy kis állat nagyon kevés.
válasza:A baráti körömben több ilyen esetről is tudok. A szülőknek iszonyú nehéz, mindenképpen át kell menni a gyász fázisaink, ezt nem lehet erőltetni.
Neked attól még élned kell a saját életed, de persze tartsd velük a kapcsolatot, amennyire csak tudod. Legyél önmagad, ne akard pótolni az elhunyd testvéred. Az emlékét őrizzétek meg, lehetnek akár közös családi fotók, amin ott van az ő képe is. Emlékezzetek rá, persze csak a szép dolgokra!
Tapasztalat, hogy ha lesz unoka, az nagyon sokat fog segíteni, nagyon boldog nagyszülők lehetnek!
válasza:Apukám testvére 23 évesen halt meg, ennek már 31 éve. Egyetlen unoka vagyok, ezért nagyszüleimnek én okozom a legnagyobb örömöt, de azóta rengeteg idő telt el és jól vannak, de amikor közeledik a karácsony, akkor halt meg akkor az nagyon rossz mindenkinek
Részvétem!
Köszönöm a válaszokat. Igen, egy unoka sokat segítene, mindketten nagyon jól bánnak a gyerekekkel, de nekem még nem aktuális. Anyu többször is említette, hogy szívesen segítene gyerekeknek, pl. tanulni, vagy "pót nagyszülő"ként elmenni az oviba a gyerekért, délután vigyázni rá. Mikor mi kicsik voltunk, a földszinten lakott egy házaspár, nagyszülő korúak, de nem volt saját unokájuk, így mi lettünk azok. Anyuéknak jó volt, hogy volt egy kis szabadidő, és mi is nagyon szerettünk ott lenni, és ők is szívesen vigyáztak ránk. Anyu említette is a napokban, hogy most már érti, miért szerettek minket annyira a "pót nagyszülők".
Szóval arra is gondoltam, hogy valahogy összehozom olyanokkal, akik szívesen vennék a segítséget.
A nagycsaládi körben elég sok gyerek van, mindegyik nagyon szereti a szüleimet, de sajnos ahhoz messze laknak, hogy napi szinten foglalkoztassák anyut.
Én próbálok minél több időt vele tölteni, nagyon jó a kapcsolatunk. Telefonon mindennap beszélünk majd' 1 órát. A legnehezebbek a hétvégék szerintem, mert apu sokszor még szombaton, az elmúlt időben néha vasárnap is dolgozott. Ha nem tudtam hazamenni, akkor anyu egyedül volt a lakásban, és gondolom azt érezte, hogy semmi szükség nincs rá.
Akik írták, hogy ismernek hasonló helyzetben lévő embereket:
Az ismerőseitek elmentek esetleg pszichológushoz, pszichiáterhez, családterápiára, vagy ilyesmi?
Az állat nem jó, nem szereti őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!