Megharagudnátok a testvéretekre, ha ilyeneket mondana nektek?
Akadt egy kisebb vitánk, amit ő azzal zárt le, hogy ő a fiú, tehát neki van igaza és az ő szava amúgy is többet ér, mint ez enyém, mert én csak egy lány vagyok.
Halvány lila gőzünk nincs, hogy ezt honnan tanulta el, hogy így lenézzen egy nőt, apánktól biztos hogy nem, neki soha nem voltak ilyen megnyilvánulásai, ő mindig egyenlőként kezelt minket. Ugyanazt várja el mindkettőnktől.
Én vagyok az idősebb és eddig nekem a családomban soha nem kellett ilyen sértéseket elviselnem, apu is úgy nevelt engem, hogy nem nézett kevesebbre, mert lány voltam. A többi férfi rokon sem, sőt nagyapámék elvárnak tőlem ugyanannyit, mint egy fiútól.
De az öcsém kijelentése nagyon kiakasztott és rosszul esett, mert látszott rajta, hogy komolyan is gondolja, amit mond. Ez által pedig bebizonyosodott, hogy senki nem vagyok a szemében. Egyébként sem túl jó a kapcsolatunk, ég és föld vagyunk, de igyekeztünk békén hagyni egymást. Most akadt egy teljesen jelentéktelen vitánk és ilyeneket vágott a fejemhez.
Nem igazán tudom, hogyan kellett volna reagálnom rá. Egyrészt nem kisfiú már...lassan 17 éves lesz. És az a baj ezzel, hogy az sem kizárt, hogy ez a nézete későbbre is megmarad, akkor egy elkeseredett begyepesedett előítéletes ember lesz belőle, akit majd elkerülnek az emberek.
Az a gyanúm, hogy ezeket a haverjaitól tanulja el... volt már szerencsém hozzájuk és a legtöbbjük sötétebb, mint az éjszaka, valószínűleg azt sem tudnák megmondani mennyi kettő meg kettő.
Szerintetek mit kellene tennem? Hogyan reagálnátok erre nőként? (elsősorban nőktől kérdezem ezt)
válasza:Te mit reagáltál? Annyiban hagytad és azóta is csak elmélkedsz rajta?
Ott helyben meg kellett volna neki magyarázni, hogy:
"kicsi szívem, el vagy te tévedve! Semmivel nem vagy te különb, csak attól, hogy farok nőtt a két lábad közé! Ezt a gondolatod sürgősen verd ki a fejedből, mert nem fogod sokra vinni, ha azt gondolod, hogy ennyitől már nyerő helyzetben vagy.
Tanulj, mert sok gondod lesz az életben!"
válasza:Sehogy, én őszintén szólva kinevetném, ha meg ilyen marad a nézete, azzal szenvedjen meg a leendő barátnője, vagy nevelje át.
Megsértődni hosszú távon meg nem sértődnék meg , mert mégiscsak a tesóm. (meg nem is venném komolyan eleve)
válasza:"Megsértődni hosszú távon meg nem sértődnék meg , mert mégiscsak a tesóm. (meg nem is venném komolyan eleve)"
Ez milyen indok már? Tehát tök mindegy, mit mond rád a tesód, megbocsátasz, mert a tesód, de különben sem veszed komolyan, mert a tesód?
Persze reagáltam rá és azt mondtam neki, hogy ezzel a hozzáállással ne csodálkozzon azon, ha majd elkezdik kerülni a nők. Erre megrántotta a vállát és lehülyézett.
Ha kisebb lenne lehet még elnézném neki, de nagy ő már. Oké még nem felnőtt, de már ilyen idős korban már általában tisztában van az ember a mondandója súlyával. Vagy nem?
Csak most nem tudom eldönteni, hogy hogy legyen tovább. Egy házban lakunk, szóval elkerülhetetlen, hogy találkozzunk nap mint nap.
Az bánt, hogy ezt nem is hirtelen felindulásból mondta, hanem csak úgy kibökte, mintha ez teljesen természetes lenne. A haverjainak vanna ilyen megnyilvánulásai, de az ellene meg mi nem nagyon tudunk tenni.
válasza:Azon túl, hogy minden adandó alkalommal, amikor ok nélkül hiszi magát okosabbnak, elmondod neki, hogy az, hogy ő férfi, nem érv... mást nem tehetsz.
Talán még annyit, hogy felhívod a szüleid figyelmét arra, hogy mennyire el van tévedve az öcskös.
Ha rendszeresen ki lesz osztva, s nem csak általad, hanem pl.: apukád által (ha már a "női szóra") nem hallgat, akkor még megjöhet az esze.
válasza:Megértem a helyzetedet. Én is arra gyanakszom, hogy olyan haveroktól hallotta, akik lenézik a nőket.
Bár felnőtt vagy, azért szerintem beszélj apáddal, mivel ő férfi, talán meg tudja beszélni vele, hogy tévedett abban, amit mondott.
Nálunk pl. az történt, hogy a bátyám 15 éves kora óta nem segített a házimunkában. Alig fogott a kezébe seprűt, csak a szemetet vitte ki hetente 2x vagy 3x. Pedig fiatalabb korában mindenben segítettünk együtt, önállóan! Először azt hittem, a sok tanulnivaló miatt van, de észrevettem, hogy olyan dolgokat is csinált, hogy evés után az edényeket nem pakolta be a mosogatógépbe, hanem a konyhapulton hagyta. Még a teregetésben sem segített. Érettségi után sem változott a helyzet. Próbáltunk kifaggatni, hogy miért nem segít semmiben, de ő sokszor eltért a válaszoktól, másképp válaszolt a kérdéseinkre. Apám arra gyanakodott, hogy az iskolában mondták neki, hogy nem a férfi dolga a házimunka. Próbáld vele beszélni, de hajthatatlan volt. Mivel az elmúlt évek alatt sem változott meg, megromlott a testvéri kapcsolatunk, mert kezdtem úgy érezni, hogy inkább szolga vagyok a szemében, mint testvér. Mikor egy egyetemista barátja itt volt nálunk vendégségben, a tesóm megkért, hogy főzzek teát, amit zokszó nélkül megcsináltam. Közben hallgattam, hogy miről beszélgettek. A srác kérdezte tőle, hogy ilyen jól főzöm a teát? Hát, mondhatni, mert én nem tudom -felelte a tesóm. Hogyhogy? Pedig az könnyű! Felforralod a vizet és teszel bele teafüvet vagy filtert -mondta a barátja, de a tesóm mondta, hogy az őt nem érdekli, mert ez nem az ő dolga. Nekem ez eléggé rosszul esett. Még a srác el is mondta nekem személyesen, hogy az albérletben sem szokott takarítani a tesóm. Volt, hogy szóltak neki kedvesen, hogy segítsen lemosni az asztalt, ő meg azt mondta, hogy "ti is meg tudjátok csinálni"
Bocs, hogy hosszú lett, de muszáj volt elmondanom.
25 L
válasza:Ja, el is felejtettem mondani, hogy a tesóm és én egyforma nevelésben részesültünk. Egyikünk se volt elkényeztetve.
25 L
Az én öcsém sem hajlandó itthon csinálni semmit sem. Minden egyes alkalommal veszekedni kell vele.
Talán ő egy kicsit jobban el lett kényeztetve. Persze ha rosszat csinált, akkor megkapta a büntetését, de mivel ő volt a kisebb én meg a nagyobb így nekem több feladatom volt (pl ő rá vigyázni ő neki főzni, mikor anyáék nem voltak otthon mert dolgoztak) és gondolom ő ezt úgy fogta fel, hogy ez örök érvényű, hogy majd mindig én fogom ezt csinálni. Csakhát az utóbbi időben szegénynek csalódni kellett, mert anyum is egyre többet fogta be a munkába pl mosogatás, porszívózás, portörlés és apum is egyre több dologban kér tőle kis segítséget. Hát egyik se tetszik neki, gondolom szeretné ha visszaállna az az időszak, mikor én cseléd módjára takarítottam a szobáját meg főztem rá és anyáék se zargatták házimunkával. Nem képes felfogni hogy azok az idők már elmúltak.
És erre jönnek a tahó-paraszt haverjai és gondolom még rátesznek egy lapáttal.
válasza:6-os válaszadó vagyok megint. A családban én vagyok a legfiatalabb, mégse lettem elkényeztetve. A bátyám 3 éves volt, mikor megszülettem. A szüleink egyformán szerettek bennünket, igazságosak voltak. Mikor már elég nagy voltam, részt vettem a tesómmal a házimunkákban. Szüleim mesélték, hogy 3-4 éves koromban mindig utánoztam a bátyámat. Ha a polcokat takarította le, én is azt akartam csinálni. 6 évesen szerettem volna a zöldségeket felvágni, mint ő, de nem engedték meg nekem, mert féltek, hogy megvágom magam. Arra is emlékszem, hogy mi mindent csináltunk együtt, megbeszéltünk, ki mit fog csinálni meg ilyenek. Aztán 15 évesen megváltozott, és nekem kellett mindent megcsinálnom helyette. Emlékszem, amikor az ebédet főztem, megkértem őt, hogy teregessen ki, de ő azt felelte, hogy azt is meg tudom csinálni. Mondtam, hogy látja, hogy el vagyok foglalva az ebédkészítéssel. Azt is mondtam, hogy legyen már olyan önálló, mint régebben. Ő meg azt, hogy a házimunka inkább nekem való, nem neki. Erre üvöltözni kezdtem, ő megijedt és szobájába menekült.
Volt már olyan, hogy nem akart segíteni anyának az asztal megterítésében, apa mérges lett és az asztalhoz rángatta őt, közben mondta neki, hogy a nők nem eszközök. Ha a barátaitól hallotta, akkor azok hülyíteni próbálják őt. De ez sem segített sajnos. Túlságosan a fejébe lett vésve.
válasza:ilyen nem tom hogy történhet meg a XXI.sz.-ban... fiú létemre ilyen eszembe se jut, és bocs de a tesód egy elvakult féreg, aki egyedül fog meghalni(vagy b*zi lesz)... szerintem meg mond meg: hogy b*ssza meg, hallott a nők emancipációjáról? ha nem akkor takarodjon a búskomorban, és ne csinálj meg neki semmit.
Bocs ha egy kicsit durva voltam, de csak érzékeltetni akartam hogy bánj vele, meg nők között nötem fel szal nekem ez nagyon durva.
15/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!