Hogyan tudnám megértetni a 9 éves hugommal hogy itthon neki is kell néha segítenie?

#10

Mondjuk ha egy kilencéves eljut odáig, hogy ő nem cseléd, akkor én minden bűntudat nélkül kínoznám azzal, hogy nem kap a palacsintámból.

Te hány éves vagy?

Ilyen kommenteket írtok, hogy mit művelnétek egy kisgyerekkel?! Van nektek ESZETEK?!

"Annak se ártana 1-2 pofon aki csak azzal tud nevelni, hogy nem kap valamit a gyerek. Arról meg már nem is tudok írni aki képes lenne úgy enni az említett palacsintát vagy bármit, hogy egy 9 éves kislányt ''kínoz'' vele."

Ja, biztos az a jó megoldás, hogy megsimogassuk a buksiját, és megdicsérjük, hogy igazad van kislányom/hugocskám, így kell viselkedned majd felnőttként is, így majd minden az öledbe hullik.

Az meg, hogy 1-2 alkalommal nem kap palacsintát, szerintem még nem éppen egy nagy kínzás. Ha megjavul, utána annyi palacsintát ehet még, hogy meg is fogja unni. De amíg nem tudja felfogni, hogy az nem magát süti meg, hanem valaki dolgozik vele, hogy anya lesz "cseléd", addig ne is egyen belőle.

"Mondjuk ha egy kilencéves eljut odáig, hogy ő nem cseléd, akkor én minden bűntudat nélkül kínoznám azzal, hogy nem kap a palacsintámból."

Remélem ezt annak a tudatában tennéd, hogy TE szúrtad el az elmúlt 9 évben. Nem most küldték ide azt a 9 éves kislányt az ufók, ha jól sejtem.

#15

Én? Egy idegen gyerek nevelésében? Én semmit nem szúrtam el. A sajátom nem jutna el idáig.

Azért ez ennél összetettebb probléma.

Ui. a kicsi (2-5 éves) gyerek mindenképpen segíteni akar, pontosabban azt akarja csinálni, amit a felnőtt. Ha anya pogácsát szaggat, ő is szaggatni akar. Ha apa szögel valamit, minimum ő akarja adni a szöget, de akár ő is akarja beütni.

És ez fárasztó ám! Háromszor annyi ideig tart megcsinálni, és közben még a gyerekre is vigyázni kell. Pl. főzésnél nehogy forró olaj fröccsenjen rá. Meg lehet, hogy több tányér törik így el, mintha mindig a szülő nyúlna hozzájuk. Mégis, amikor csak lehet, igyekezni kell, hogy ott lehessen és csinálhassa, vagy csinálhasson valami hasonlót. Ha következetesen be van küldve a szobába, hogy "ne zavarjon", akkor bizony abba nő bele, hogy ő nem csinál semmit otthon. És később már ezt is fogja elvárni.

Szóval, szerintem anyukádék alaposan elronthatták ezt kicsi korában. De még most sem késő. Inkább bevonni kéne a munkába, nem kiosztani neki a feladatot. Pl. terítsetek meg együtt. És ha bármit jól megcsinál, DICSÉRNI, DICSÉRNI, DICSÉRNI!

Akkor talán jó sokára eljuttok oda, hogy önként és örömmel fog segíteni.