Mit kellene mondani, tenni, hogy ne legyen sértődés?

36 hetes terhes vagyok, első baba. Nem mondom, hogy felvet minket a pénz, de azért telik, amire szükségünk van. Annak ellenére, hogy első babánkat várjuk, szinte mindent használtan veszünk meg. (Babakocsi, légzésfigyelő, bababútor)Sose voltam nagy pénzszórós, de azért szeretem az új dolgokat. Nem vagyok kényes, ha valamiből van jó állapotú használt, nem vagyok ellene, pláne ha ár/érték arányban is jó. Ellentétben sógor és sógornő. Ők 6 évvel ezelőtt 1,2 millió forintot költöttek az első gyerekre.(após fizetett szinte mindent)

Nem tudom, hogy kinek, minek a hatására, de üzentek, hogy menjünk el hozzájuk és válogassunk a baba dolgaikból. Szívesen mennék, bár tudom, hogy mindent vissza kellene majd adni. Viszont 600 km-t már nem vállalok be. Ez az egyik, amit ők rossz néven vettek, mint kiderült. Mi még nem mondtuk se a-t, se b-t, de anyósnak eljárt a szája... Őszerinte ennyi még bele kell férjen, hogy elautózunk egy másik országba 600 km-t, kiválogatom a cuccokat és még aznap visszautazunk.(ott aludni nincs hely)

Ami a férjemet zavarja, hogy kényszerítést érez anyukája részéről, mert csóró sógorék nagyon-nagyon szeretnének segíteni nekünk. Ezzel nincs is gond.A segítség mindig értékelendő, de most talán kicsit megcsúszva érkezett. A másik, hogy szintén anyai nyomásra mi fogadjuk el a használt cuccaikat, holott ők megkaptak szinte mindent újonan tőlük.

Nekem ez annyira nem zavaró, az igen, hogy vissza kellene adni, mert ők még akarnak gyereket.

Szóval anyukát is le kell szerelni, talán helyre rakni, plusz sógoréknak is böfögni kéne valamit. (Bár már hátrányból indulunk, mert egyik se érti, hogy miért ne utazhatnánk el hozzájuk)

Mondjatok valami okosat nekünk légyszi.