Bátyám nem normális, mit csináljunk vele?

Nos, pár barátomnak már kipanaszkodtam magam ezügyben, de semmi megoldást nem tudtak nekem mondani (jó, annyi idős embereknek mint én nincs túl sok élettapasztalatuk, valszeg azért) és éppen ezért fordultam ide.

Tehát a probléma a következő. Alapjáraton elég befeléforduló típus, szinte soha nem ment sehova, maximum akkor ha hivták, de még akkor sem mindig, szivesebben hivja inkább ő át a barátait. Akkor is mindig az van, hogy kerülgetni kell őket, folyamatosan beszólogatnak nekem valamit, vagy éppen "megkérnek" valamire, hogy csináljam meg nekik ezt meg azt. Valamint bátyám idén megbukott, eddig is csak éppenhogy átment mindenből. Matekból bukott meg és anyáék el akarták küldeni matektanárhoz, de nem akart menni. Mondták neki, hogy már pedig ha a pótvizsga sikerül, akkor nem kell évet ismételnie és hamarabb végezne a sulival, így csak az életét nehezíti meg. Erre ő azt válaszolta, hogy ez az ő élete, az ő döntése, neki így jó.

Nos, szüleim egyik nagy hátránya, hogy gőzük sincs a gyerekneveléshez, engem is csak lelkiterroral neveltek amikor kicsi voltam, de most már úgy ahogy túlléptem rajta. Soha nem voltak mellettem, amikor kellett, sőt mindent csak rosszabbá tettek. Sajnos ők pont olyan emberek, akiknek nem való gyerek. Lehet kegyetlenül hangzik, hogy ilyet mondok a saját szüleimről, de ez az igazság.

Visszatérve eléggé frusztráló, hogy nap mint nap engem csesztet valamivel és közben a saját életét is tönkreteszi.

Tegnap volt a születésnapom és kaptam egy törpenyulat, erre bátyám fogta magát és belerúgott egyet, csak mert úgy tartotta kedve. Felidegesítettem magam, elküldtem melegebb éghajlatra, erre kiröhögött és otthagyott azzal mondattal, hogy lesz ez még rosszabb is. Anyáék pedig semmit nem csináltak. Ismétlem, semmit. Beszéltem velük, hogy ez nekik miért jó, ha hagyják, mire azt mondták, hogy úgysem tudnak vele mit csinálni, feladják ezt a mindennapi harcot, annak ellenére is, hogy látom rajtuk, hogy stresszelnek emiatt.

De csak hogy további példát mondjak, ha az útjában vagyok lökdösődik, velem és szüleimmel bunkó módon beszél, suliban is viszonylag sok gond volt vele, a jegyei mindig nagyon rosszak voltak (lásd: matekból megbukott).

Szüleim teljesen tehetetlenek, nem akarnak cselekedni, ez a legaggasztóbb. Megköszönném, ha esetleg valaki tudna ebben segíteni.

Azt el is felejtettem, én 15 éves fiú vagyok, bátyám pedig 17.