Létezik egyáltalán normális testvér kapcsolat?

Nekem van testvérem, több is, és nagyon is jó viszonyban vagyunk. Jó, néha összeveszünk, de gyűlölet nincs. A szüleink ugyanúgy szeretnek minket, ezt tudjuk és érezzük, nem kivételeznek.

Igen, van még testvéri szeretet :) meg is őrülnék, ha valami komoly baja esne bármelyik tesómnak.

"Olvasom itt a gyakorin a kérdéseket, és le vagyok döbbenve, hogy milyen szemét szülők és testvérek vannak. Ugye van testvéri szeretet még???"

Ez a baj, hogy te a gyakorin olvasottakból akarsz az egész társadalomra következtetni. Ide azok írnak, akiknek valami problémája van, így csak ezek az esetek jelennek meg. Amikor minden rendben van otthon, nem fog ide írni az ember. Igen, a többségnek rendben vannak a családi kapcsolatai.

Én a nővéremmel iszonyúan jó kapcsolatban vagyok, gyakran megyünk együtt mindenfelé, megosztjuk egymással a problémáinkat és próbálunk tanácsokat adni. Rengeteget tanultam tőle, szorgalmas leányzó, földhözragadt és mostanság kezd felfelé ívelni a karrierje; most még büszkébb vagyok rá, mint amúgy.

Viszont a szomszédom már nem ennyire szerencsés. Tulajdonképpen nem is a testvérével van a baj vagy a szüleivel, hanem a nagyszüleivel. Az anyja újraházasodott, és így született egy féltestvér húga, aki most töltötte be a négyet. Otthon egyenlően bánnak velük, a mostohaapja jó fej, gyakran is csinálnak családi programokat is. Viszont a mostohaapjának az anyja és az apja kicsit érdekes személyiségek. A nagyapának általában semmi nem jó, gyakran kötekedik, mindig megmondja mit hogyan kell; a nagymama szerencsére nyugodtabb személyiség. Viszont amikor a szomszédom szüleinek dolgozniuk kell vagy egyéb dolguk van, akkor van, hogy a kettejüket elviszik a nagyszülőkhöz. Amíg a két szülő ott van a nagyszülők normálisan viselkednek, rászólnak a kicsire is, viszont mikor elmentek a barátnőm és a húga közt erős különbséget tesznek. A kisebbikkel sokkal többet foglalkoznak, rohangálnak utána az étellel, morzsálhat mindenfelé, azt csinál, amit akar, míg a barátnőmre rászólnak, ha túl sokat telefonozik, vagy tévézik. (Megjegyzem, mivel mindenki a kicsi körül van, nem is igen tudna nagyon mást csinálni amúgy.) A kicsi nagyon el van kapatva így, és mikor hazahozzák a nagyszülőktől, itthon mindig csapja a patáliát, ha nem kap meg valamit. Néha annyira mérges volt, hogy volt már rá példa, hogy elkezdte verni a nővérét, vagy megharapta. (Mondjuk szerencsére azért erről leszoktatták már.)

Meglátszik ilyenkor, hogy ki a vér szerinti unoka, és ki az, akihez genetikailag nincs túl sok közük a nagyszülőknek. Nem csodálom, hogy szegényke mindig panaszkodik, mikor neki is mennie kell a kicsivel a nagyszülőkhöz.

35 évig volt. Utána sem a szülők miatt szakadt meg, hanem házasságkötés kapcsán.

Egyébként meg az a normális, ha a szülők különbséget tesznek, hiszen minden gyerekük más, mindegyiket máshogyan kell úgy szeretni, hogy neki a lehető legjobb legyen. Te is nyilván máshogy (de attól még egyformán nagyon) szeretnél egy aranyhalat meg egy hullámospapagájt.

Három bátyám van. Igaz rühellem őket leírhatatlanul, de egyben némileg hálás is vagyok nekik, mert általuk váltam erőssé.

De ennek ellenére hiszek a testvéribszerezetben.

17L

ide az ír akinek problémája van

ha nincs akkor nem teszi

vagy találkoztál olyan kérdéssel már h :

Mi jóban vagyunk a testvéremmel akkor az baj ?

vagy hasonló?